Alone



"Ismét hallom, azt a rekedtes keserű hangot suttogni a fülembe. Először nem tudom kivenni a szavakat, nem tudok koncentrálni: fázom.
A hang lassan erősödik és egyre hangosabban hallom, majd végül sikerül megértenem, azt az egyetlen szót, melyet minduntalan ismétel:
közeleg,közeleg, közeleg, közeleg...
 Lassan, de végül kitisztul a fejem, s már nem hallom a rekedtes hangot, sem.  Mozdulni szeretnék, de nem tudok megmozdulni. Ölelő karokat érzek meg a derekam körül...
Kinyitom szemeimet: egy apró kályhát pillantok meg, fogalmam sincs, hogy hol lehettek. Mocorogni kezdek, muszáj felülnöm... össze vagyok zavarodva. Mégis, hogyan kerültem ide. S ami még fontosabb mégis hol van pontosan az az ide?
-Mmmm... - hallok hirtelen egy mély férfias morgást közvetlen a hátam mögül. Felismerem ezt a hangot. S a felismeréstől megborzongok - a tudattól, hogy most itt van közvetlen mögöttem, és átölel engem.
-Markus?
-Felébredtél Rosa?"



Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hiányérzet - 3. rész Hajnali undor

Képzelt világ

CSUPA NAGYBETŰVEL