Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2017

Alone

Kép
Álmatlan éjszakák
Álmatlanul telt el az a két hónap.   Nem tudom, pontosan, hogyan történhetett meg. Minden, olyan gyors volt. Túl gyors, és én nem állíthattam meg. Mama szerint rám is ez a sors vár. Hát várjon is, mert szörnyen nehéz nélküle az élet. Pont akkor tűnt el, amikor már elég közel kerültünk egymáshoz. Pont akkor amikor... Hirtelen kopogást hallottam az ablakom felől. Mély levegőt vettem, s megéreztem az erdő illatát, s benne az ibolya illatát. Ő az, ehhez, semmi kétség. Hirtelen ültem fel, az ágyamon, talán túl hirtelen is, mert megfordult velem együtt a szoba.  Az ablakom irányába fordultam, ami közvetlenül az ágyam fölött helyezkedik el, a bal oldalamon. S akkor megpillantottam őt, a szemei vörösen izzottak, a szobámból kiszűrődő gyertyafényben.  Amikor belenéztem szemei egy pillanatig eszembe jutottak a szülei, akik azóta is engem hibáztatnak, a történtek miatt. De egy másik pillanattal később már nyoma sem volt, szemeim előtt az a lány állt, akit néhány hónappal ezelőtt…

Metafora

Kép
Hogy miért szeretem a napraforgókat? -azt hiszem erre a válasz egyszerű.

Mert számomra a napraforgó
nem más mint, metafo-
ra.
Mert életadó forrás vagy;
éltető dózis vagy.
Mert számomra nincsen élet,
ha nem lehetek melletted,
ha el kellene, hogy veszítselek.
Hiszen, ha nem lennél mellettem,
"minden egyes percben",
belőlem is úgy szállna el az életerő,
mint ahogyan a napraforgók elégtek a mezőn.

Számomra éltető dózis vagy,
egy anyag, mely nélkül nem vagy-
ok én.
Mely nélkül az én, már nem is annyira én.

Tudod, miért szeretem annyira a napraforgókat? - erre a válasz egyszerű.

Mert magamat látom
bennük, hiszen a napraforgó szó,
csupán metafo-
ra.
S a lényeget még el sem mondtam:
mert tudod, ameddig a virág, a nap felé fordul,
addig én arra, és csakis arra
veszem utamat, amerre te fordulsz.
Mert menj, akármerre is, én veled megyek,
mert ha már mész menjünk együtt.
Engem nem érdekel, az, hogy
pontosan hol lesz az a bizonyos
ott.
Mert, ha már menni akarsz,
akkor menjünk együtt.

Hi…

Alone

Sziasztok, már nagyon régen gondolkodom azon, hogy átdolgozom az egyik regényemet, és lássatok csodát, itt az első rész ;) Jó olvasást! A.

Eltűntnek nyilvánított 3..0..9..1 forgatom a szekrényemen a zárat, ami a megszokott Katt-al tárul ki előttem. Kiszedtem a könyveim alól a sapkámat és a sálamat. S azzal a mozdulattal, hogy elléptem a szekrényemtől becsaptam a magam mögött a szekrényemen ajtaját. 
Becsapódása villámként hasított a folyósó csendjébe, fél szemmel figyeltem a többieket, akik egy pillanatra megdermedtek, a hang irányába fordultam, azaz felém. Majd csendesen folytatták az útjukat a kijáratni ajtó felé. 
Hihetetlen, hogy egy idegen számára apróságnak tünő dolog, hogy megtudja változtatni egy egész város életét. 
Azóta az éjszaka óta, már semmi nem a régi, hiszen már nem néznek rám felemmel a szemükben, már nem tartják meg a túlzottan tisztes távolságot. S volt olyan is, aki egyszerűen leült mellém, amit napvilágra került, annak az éjszakának a történései. Legalábbis az, amit má…