Látogatóim:

2017. május 5., péntek

Hiányérzet - 4. rész Utóirat: Josh


Összegyűröm, az asztalról felkapott papírdarabot, s a szemetesbe hajítom. Ez az egyetlen szokása maradt csak meg hosszú éveken át. A cetlit az asztalon.
"elmegyek néhány hétre"
Már megint néhány hét... akkor nyugalom lesz három hónapig. Odasétáltam a konyhaablakhoz, s kinyitottam, hogy szabadulni tudjak a spermaszagtól. Majd végigjártam a ház minden helységét, hogy ugyanezt, tehessem az összes ablakkal.
Bizsereg a bőröm nem bírok sokáig idebent maradni. Lehunyom a szememet, s mély levegőt veszek, s közben végigpörgetem a lehetőségeimet.
Eltűnhetnék, egy időre. A ház enyém három hónapig. Végre bevonulhatnék, úgyse hiányoznék neki. Menjek el futni? Vagy szökjek el itthonról? Fussak ameddig össze nem roskadok? Tűnjek el innen?
Eltűnnék amilyen gyorsan csak lehet, de akkor végleg magam mögött kell hagynom apám emlékét. A házat.
Tulajdonképpen már megannyi lehetőségem volt itt hagyni ezt a helyet, mégis mindig maradtam. Viszont az utóbbi hónapokban teljesen átformálódott bennem a ház elhagyásának a gondolata és leginkább az, hogy mit is tervezek az életemmel. Jó lehet, hogy ez szörnyen klisésen hangzik, de úgy érzem lassan megnyílik előttem a világ. Úgy érzem, sokkal többre vagyok hivatott, mint azt Kevin gondolja, vagy ahogy azt, az a kibaszott kurva gondolnja. S ha tudná, milyen sors vár rá lehet, azt kívánja majd, bár elvetélt volna velem!
A gondolatmenetemet kopogás szakította félbe. A gondolataimból kiszakadva bódultan álltam  bejárati ajtónkkal szemben. Kénytelen voltam várni pár másodpercet, hogy az elmém lassacskán kitisztuljon, s újra a valóságra tudjak koncentrálni, így hát odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.
Mondanom sem kell, Kevin állt ott. Az egyedüli ember, aki egyáltalán szóba áll velem.
-Szia! - köszönt energikusan.
-Sziia.. Mit keresel itt?
-Mi az, hogy mit? Téged. Ugye nem felejtetted el, hogy futni megyünk?
-Milyen okból is?
-Ne játszd a hülyét! Mindig is gyors iramot tartottunk, amikor anyud végre elhagyta a várost! Szóval gyere. - ragadta meg a kezemet, de önkéntelenül is elrántottam.
A nagy vallomása óta valahogy megváltozott közöttünk a levegő, már nem ragaszkodok annyira, hozzá, mint azelőtt.Valahogy rámenősebbnek tűnik, amitől egyszerűen borsózik a hátam.
-Ha nem baj, most kihagynám!
-Mégis miért?
-Csak, nincs most ehhez kedvem.
-Ehhez? Rám céloztál,ugye? Hozzám nincs kedved, mi? Mert beléd estem, mi?
-Én nem ezt mondtam!
-De gondoltad!
-Ahhj Kevin! Jól van elmegyek, csak hagyjuk ezt jó! - mondtam, s bezártam magam mögött az ajtót.

Ugyan nem volt semmi kedvem ma gyors iramhoz, valahogy mégis úgy érzem,jól döntöttem, hogy végül mégiscsak belementem. Nem futottunk többet, mint másfél kilométert mégis, a szívem majd kiugrik a helyéről, és ez az az érzés, ami egyszerűen levesz a lábamról, talán az adrenalin miatt.
Viszont van még valami, a futam végén mindig Kevinnél töltöttem az éjszakát.Nem kell rosszra gondolni, sosem történt semmi. De ma ezt mindenképp el szeretném...
-Na gyere induljunk! -Kevin vett egy mély lélegzetet és feltápászkodott a talajról.
-Figyu, én most inkább haza megyek.
-Ena.. ne kezd már megint, gyere velem haza!
Bíííp...Bíííp...
-Ki az? - kérdezte, miközben én már a sorokat olvastam a telefonomról - Ki az a Josh? Fogadjunk miatta nem akartál jönni velem!
-Josh? Egy rokonom. De figyu tényleg mennem kell!
-Mi? Mivan? Ena ne csináld már!
-Ég veled Kevin! - mondtam egyszerűen és szaladni kezdte a házunk irányába. Át a repcemezőn, keresztül a nyírfasoron és be a sötét zsákutcánkba. Majd föl az emeletre.

Ena, ha jönni akarsz csomagolj! 
60 perc és előttetek vagyunk.
Utóirat: szökjünk meg együtt, Josh!


NMA
Megjegyzés küldése