Szeretlek


Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még mindig egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás.

A szívem összeforrt a tieddel,
s szívem szíved nélkül, már 
csak tört szív. S lelkem 
is darabokban, ha nő a táv.

De szívemet már neked adtam,
s tied örökbe fogantam.
S ha a távolság nőttön is nő,
lelkünk már összeforrant,
s egymásba kapaszkodnak.


2017.03.19.
NMA

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hiányérzet - 3. rész Hajnali undor

Képzelt világ

CSUPA NAGYBETŰVEL