Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2017

Másvilág

Kép
Új társaság suhan az országút felett
Új társaság, új csordaszellem,
Minden új csak az érzelmek
Egyeznek a régmúlt árnyképeivel.

Napfény süt be a párás üvegeken,
Zúg a motorzaj, de a fülekben dübörög a basszus,
Mert a külvilág még túl messze
Még másvilágot látok.

A száguldás csökken, az életjelek egyre javulnak,
A szembogár kinyil s a külvilág egyre közelebb.
De a fülben még mindig a basszus dübörög,
Ez még a Másmultban tart engemet.

Lassan megállt gépezet,
S felmerült egy választalan kérdés
-mégis, hogy fogok kijutni innen?


2017.02.27.
NMA

Hiányérzet - 3. rész Hajnali undor

Kép
Már majdnem sikerült elaludnom, amikor rezegni kezdett a telefonom, Kevin volt az. Elfintorodtam a kijelzőn világító név láttán. S vegyes érzelmeket keltett bennem, mivel egyrészt nem akartam látni, mert nem értettem, hogy akkor most, hogyan is tekint rám, mi vagyunk most egymásnak. Viszont másrészt, meg nagyon szerettem vele lenni, mert mellette érzem úgy igazán önmagamnak magamat Mármint  ez elég furcsán hangzott, arra gondolok, hogy mellette meg tudok nyílni,mert tudom, hogy elfogad olyannak, amilyen vagyok. Végül felvettem a telefont.
-Szia... - suttogtam, figyelve arra, hogy anyu még nem olyan rég ért haza, és nem akartam, hogy meghallja, hogy ébren vagyok.
-Szia! Merre vagy?  - szólt bele a telefonba vidáman.
-Hmmm itthon az ágyamban... - dünnyögtem álmos hangon.
-Csak nem felkeltettelek?
-Valójában még el sem aludtam.
-Ohh,biztos hosszú éjszakád volt..
-Egyébként miért hívtál?
-Gondoltam elmehetnénk valamerre.
-Most? - kérdeztem,s fájdalmasan az órámra pillantottam, még alig m…

Otthon

Kép
Alföldi gyerek vagyok,
Síkságok asszonya,
Szántóföldek parasztja.
És nem tagadom,
Hogy nekem éppúgy Balaton,
A lápos terület a határon,
Számomra ott ér véget
És kezdődik az, amit úgy hívok
Otthon.

Mert Otthon az, ha ösztönösen
Is menekülök el innen.
Mert nem jó így és nem jó úgy sem,
Mert lehetőség sincs az életre,
Mert lassan túlnyomó többségbe
kerültek felettünk.

De szíven visszahúz,
a szikes-lápos területre.
Mert itt éltem,
S lehet itt is halok meg.


2017.02.13. NMA

Hiányérzet - 2. rész Ordító csönd

Kép
A késő esti levegő kicsípte a szememből a könnyt. Már a házunk fele vezető úton suhanok. Csend van körülöttem, csak a gördeszka kerekei törik meg azt. A zúgása teljesen körülölel, s olyan, mintha még most is az erdőben lennék Kevinnel. Vajon, hogyan értette azt, hogy még ő maga sem tudja, hogy mit érez irántam... Lehet, hogy többet nem akar a barátom lenni? De akkor nem jött volna el velem sétálni, ugye? És akkor miért hiányoznék neki..  Viszont.. az meg nem lehet, hogy többet érez, mint barátság. Hisz két hónap eltelt úgy, hogy nem beszéltünk egymással, sőt alig láttuk egymást! Ha tetszenék neki akkor sokkal többet lett volna velem.. vagy nem? Hm... nem tudom. Egyszerűen nem tudom elképzelni azt, hogy belém zúgjon. Olyan az égvilágon nincs.
Már a távolból látom a házunkat. Az otromba, virágokkal benőtt, borostyánnal befutott kerítésünket. Ott áll a zsákutca legvégében, mint valami cél. A végcél, melytől amikor csak tehetem menekülök. Amikor kinyitottam a kiskapunkat, mintha átléptem …

Hiányérzet - 1. rész Kifakult színek

Kép
Az iskola folyosói teljesen sötétségbe borultak. Szürke homály fedi a falakat és a csempéket a padlón. Csupán az ablakokon beszűrődő fény vonja kísértetes, őszi színekbe a folyosót, melyeken most nem tolonganak a diákok, nem állnak csoportokba, nincs zaj, nincs hang, nincs semmi. Csak a délutáni szürke folyosók.
Lassan én is indulok haza, elhagyom én is a szürke iskolát. Az utóbbi időben mindent szürkének látok, a színek elhomályosodtak, kifakultak.
Amint a folyosókon lépkedek a visszhang tudatja velem, hogy mennyire is egyedül vagyok. De, amint haladok előre egy alakot pillantok meg a folyosó légvégeben. Ahogyan közeledek, úgy kezd egyre ismerősebbé válni a szürke alak, s végül felismertem, ő az akit eddig kerestem.
-Kevin! Várj meg! - kiáltottam, s a hangom ijesztően csengett a folyosón.
A lépteimet szaporábbra vettem, hogy még az ajtóban beérjem. Mostanában egyre ritkábban láttam. Csak olykor, amikor elsiet előttem. Már lassan hónapok teltek el úgy, hogy nem beszéltünk, csak keres…