Látogatóim:

2017. január 26., csütörtök

lavina


hogy mi jó az egyedüllétbe?
hogy kurva sok időd van magaddal foglalkozni
hogy lehetsz termékeny költő,
hogy a vers nem pillanatnyi gondolat,
hanem csontig hatoló sóhaj.
sóhaj, amin másokkal osztozol,
melyben egy világ veszett el.
egy sóhajban ott üvölt a lelked minden sejtje.
-én nem szólok bele az életedbe, de...
de... de az anyád mindig bele fog szólni,
abba amihez valljuk be semmi köze.
mert ez így van jól, mert ennek ez a rendje,
mármint az lenne a rendje ahogy ő gondolja,
s az lenne jó, amire ő azt mondja.
-és ha te nem látod tisztán?
-hidd el tisztán látom..
hallottad azt a pattanást?
azt a húrt, mi elpattant odabent,
majd előtört belülről a vallomás...
-nem foglak odaadni neki
csak az a nagy helyzet, hogy már nincs,
mit odaadnod neki,
mert az övé vagyok, és ez igaz fordítva is.
-azt tanítottad, hogy ne
foglalkozzak mások véleményével,
megnyugtatlak, ez a te esetedben
éppúgy igaz.

és hogy mi a rossz az egyedüllétben?
abba bele se kezdek


2017.01.26.
NMA

Megjegyzés küldése