Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2017

Alone

Szereted őt? -Hiányoztál! - suttogtam a hajába. De ő csak elhúzta a száját és komoran meredt vissza rám, elég volt belenéznek a vérvörös szemeibe és tudtam mi ját az eszében. Már, hogy ne tudtam volna, énis arra gondoltam állandóan.
-Markus, ki neked az a lány, akivel felhúztál a szikláról? 
-Magam sem tudom. -feleltem őszintén - Tudod olyan gyorsan történt az egész, és én... én pedig nem ellenkeztem. 
-Szereted őt? - nézett rám teljesen komolyan. 
Már nem a karjaimban feküdt, velem szemben ült az ágyon, s várta a válaszomat, ami talán mindent megváltoztat. Sokáig vártam én is, talán túl sokáig, de hiába ültem szótlanul nem tudtam felelni a kérdésére. 
-Nem is válaszolsz? - kérdezte immár indulatosan. - Most komolyan mi van veled? Farkas vagy nem? A farkasok egyszer választanak, de akkor haláluk napjáig! Ugy volt, hogy engem választottál, erre jön egy büdös macska és egyből lapátra tetszel! Nem vagy normális! Mi történt veled? - a végére már sírásban tört ki, ösztönösen az arcához nyúltam …

Alone

DezsavűRosa szemszögéből: Fogalmam sincs, hogy mégis mi történik már megint a testemmel. A tróncsere óta nem ez volt az első alkalom, hogy ismét emberbőrben voltam. Folyamatos volt az átváltozás, a testem állandóan változott. Hol teljesen, hol csupán részlegesen bújt elő belőlem a vadállat. Markus papája szerint ez még egy jó ideig így is marad, addig legalább is biztosan amíg el nem fogadom a tények állását és bele nem törődöm a sorsomban. Mármint abban, hogy mindvégig én voltam a soron következő totemfarkas, s most végre be kell töltenem a pozíciómat. Mert nélkülem, szétesik a falkák közötti rend és fegyelem. Markus papája azt is mondta mindig is figyelt engem. Figyelemmel kísérte azt ahogyan farkaskölyökből erős nővé váltam, és hogy sajnálja, hogy nem lehetett ez idő alatt mellettem. De bármire is utalt ezalatt azóta sem állt bennem össze a kép.  Nem értettem, hogy mi az amire pontosan gondol. Ahogyan azt sem, hogy mit jelent az,hogy én vagyok a soron következő totemfarkas, mégis …

The Tea Break Award, azaz A Teaszünet Díj 1.

Kép
Szeretném először is egy aprócska bevezetéssel kezdeni. A minap, amikor hazaértem szinte ösztönösen rontottam be a szobámba, egyenesen a szekrényemen pihenő baglyos bögrémhez léptem, majd egy zöld tea kíséretében levettem őket a polcról. A konyhában, az ősrégi gáztűzhelyünkön vizet tettem fel forrni, s közben előkészítettem a csészémet - cukor és citromlé. Miután felforrt a vizem óvatosan levettem a gáztűzhelyről és felengedtem a filteremet a forró vízzel.
Majd visszajöttem a szobámba felvettem a kedvenc kötött zoknimat és pulcsimat, majd már az asztalom mellett ülve felnyitottam a notebookomat. S ekkor találtam szembe magamat a díjjal, s remélem rájöttetek, hogy miért is akartam egy kis bevezetést a mai bejegyzés elejére.
Ültem a székemben és a kezemben ott volt a meleg tea, a velem szembe pedig a The Tea Break Award, azaz A Teaszünet Díj. Bezony szó szerint Teaszünet. 😊☕♡


Szeretném megköszönni Moro-nak, ezt a csodálatos díjat !! 😃 Nem gondoltam volna, hogy hozzám is el fog jutni.…

AZ erősítő édesen duruzsoló hangja

Kép
Hagyom ,hogy az erősítő duruzsoló hangja  betöltse a szobám minden apró zugát, ilyenkor úgy érzem el tudok menekülni a  világ szeme elől. Olyan ez, mint amikor fogod a kezeimet, hogy megvédj mindentől,  amitől félnem kellene.
Felpezsdűl a vér az ereimben, amikor az első akkord, az F mól hangja  megtöri, a szobámat körülölelő  erősítő duruzsoló hangja. Mintha csak a fülemben hallanám, édes hangodat. 
2017.10.25. A.

Majd jövök

Kép
Hullámokban tőr rám,  a késztetés, hogy elhagyjam hazám. Amit egykor hazámnak neveztem, amit otthonomnak éreztem.
Hullámokban tőr rám, a késztetés, hogy itt hagyjalak hazám. Miattad tőr rám minduntalan, mert te vagy, aki miatt felgyűlt bennem, ez a szabadulni akaró érzelem.
S te csak állsz ott a kapualjban s nézel rám mérgesen. Mert nem érted, miért van ez, pedig mindennek a forrása az ott van benned.
-Majd jövök.
2017.10.23. A.



#lábujjpuszik

Kép
amikor veled lehetek,  akkor érzem azt, hogy igazán élek  - legyünk a világ  bármelyik pontján,  legyünk barátokkal, vagy csak mi ketten, legyen este vagy reggel, a lényeg mindig ugyanaz marad: veled. 2017.10.22. A

Alone

Rosa Tűnjön bármennyire is gyerekesnek, képtelen voltam elolvasni apám levelét. Egy idő után azt vettem észre, hogy hiába nyitottam ki az első borítékot a "Drága Fiam"-nál tovább képtelen voltam olvasni, valamiért nem vitt rá a lélek. Pedig irtó kíváncsi vagyok arra, hogy mit tartalmaznak a levelek. S mégis van valamilyen gát, ami nem enged. Jó, oké ez a gát lehetséges, sőt biztosan az a kis félelem, ami felgyülemlett bennem az évek során. Félek attól, hogy kiderül valami olyan, ami után nem fogom tudni már úgy tisztelni a halott apámat, mint amennyire tiszteltem egész életemben.
-Rina nekem ez nem fog menni. - mondtam miközben még mindig a bekezdést nézve. - Mond el nekem, hogy mi áll benne, én képtelen vagyok elolvasni! - néztem immár a szemébe.
-Sajnos fogalmam sincs, hogy mi áll bennük!
-Tényleg nincs? 
-Nincs.... Hahh, ne nézz így rám, nem néztem bele egyikbe sem. Mert, oké piszkosul kíváncsi vagyok, hogy mi áll bennük, viszont minden percben tiszteletbe tartottam ezt az eg…

#lábujjpuszik

,,amióta megismertelek van az, hogy én akarok lenni a legjobb nő, akit valaha ismertél"

Tejköd

Tejköd, ameddig a szem ellát, Mert ugye, öt méternél tovább úgy sem lát. Nem, hogy a Nap átsütné.
*
Reggeli száguldások, tö- Meg, tömegnyomor, zaj, köd. A tejköd, Amelyből az utak, az utak mellett elsuhanó fák, Az utak mellett elsuhanó színpompás,  ámbár most szürke színben tündöklő fák, Mostan születnek meg. Ködből született az a varjú is, amely ott kering a fejed fölött, Míg te a tejködben fekszel a szántóföld mellett. Fölötted kering a varjú, mint zsákmányát kutató sólyom. Ködből születtünk mi is, még két évvel ezelőtt, S a farkas is, mely azóta is mellettünk lohol.
2017.10.17. 💓💓 A.

Alone

Kép
Levelek tőled
Már lassan órák óta lapozgatom a nagy dohos könyvet, viszont nem jutottam annál többre, hogy rohadtul büdös. Jó oké, annyi kiderült az elmúlt órák alatt, amiket már eddig is tudtam. Szó esett az első átváltozás körülményeiről, arról, hogy mennyire kiszámíthatatlanok a farkasok olyankor. A hűségről, s arról, amiről Rina is beszélt. Tehát rólam és apámról, amikor egy ízig vérig farkas (vérfarkas) egy ember mellett fogad hűséget, s az utódokról, akik a képességeik töredékeit örökölhetik csupán. így maradt rám a farkasok szaglása és szerintem ennek köszönhetem, a belső hangjaimat is.  Volt szó még a Napfordulók gyakoriságáról is, de ezt szerintem mindenki tudja, mármint, hogy évente négy van, évszakonként egy, és azok is általában az azokat megkezdő hónapok 21-22 esetleg 23. napján.  Viszont ezután következett egy olyan rész, amit még álmaimban sem gondoltam volna. "...Igaz, hogy minden Napfordulón átvedlünk emberbőrünkből az totemeinkből, viszont ettől függetlenül még mi…

Alone

Illatfoszlány(ok)
Az elmúlt éjszakát Rinával az ölemben aludtam át. De közben Rosaval álmodtam, itt voltunk a kunyhóban, s a karjaim között feküdt kimerülten, véresen, tele lila foltokkal, abban a szakadt fehér hálóingében. Álmomban újraéltem azt az éjszakát, amikor rátaláltam az éjszaka közepén. Még most is érzem a karjaim között, pedig már ébren vagyok és Rina fejét simogatom. Az volt az első közösen töltött éjszakánk, azután pedig mindennap együtt aludtunk, aznap éjjel is. A trónfoglalás eseményei innen ebből az ágyból indultak meg. Aznap, a szemem láttára dobta le magáról az emberi mivoltát. Hogy őszinte legyen veletek undorító volt. De közben mégis egészem elképesztő. Viszont nem akarom még egyszer átélni, mert akkor tudom eljött ismét a búcsú pillanata. S még valakit nem akarok úgy elveszíteni, mint akkor őt, majd pár perccel később az apámat, aki valójában még azt sem tudom, hogy hogyan is nézett ki. Mármint, hogy milyen volt az emberi alakjában, a mama szerint kiköpött mása vag…

Alone

Kiscica

Az ágy feletti égősor sárga fényében figyelem Rina alvó alakját. Olyan törékenynek tűnik, amikor alszik. Magzati pózban fekszik a lábaim között. Miközben figyelem őt azon gondolkodom, hogy egy pár perc, milyen könnyedén megtud változtatni mindent. Olyan, mintha egy nagy káosz lenne bennem, egyik rászem arra vágyik, hogy Rosa feküdjön most a lábaim között, emberi alakjában. Egy másik részem elégedett a helyzettel, hiszen az első illatfoszlány óta vozódik a lányhoz, akarja őt úgy ahogy van, legyen ő farkas, párduc vagy ember. A maradék rászem az a néhény százalék már nem tudja valójában, mit is akar. 
Az ölembe szunnyadó lányról az asztalon elrohadt rózsára réved a tekintetem, ami csak még inkább nyomatékosítja bennem: döntenem kell. Mivel nem lehet az enyém, mint a kettő. Már ha Rosa még mindig engem akar egyáltalán. Na, jó nem áltathatom magamat, Rosa farkas és a farkasok csupán egyszer döntenek.
-Mmm... - Rina halk hangjára, kapom fel a figyelmemet. Hirtelen bizsergető érzést fu…

Könyves tanulság

Kép
Nalini Singh Egy világ - két faj - állandó küzdelem 1. Vonzódás

Nos, szerintem vágjunk bele a közepébe! Nalini Singh vonzódás című kötete a Dark Engmond kiadó gondozásában jelent meg. Műfaját tekintve elég összetett, ugyanis egy paranormális erotikus kalandregényről beszélünk. Ami személy szerint a kedvencem 😀.

A történetnek két főszereplője van Sascha Duncan, aki egy mentál. És Lucas Hunter, aki pedig alakváltó. A kötetben található világ, rendkívül összetett, viszont hamar átlátható válik a szemeink előtt, hála az írónő rendkívül magával ragadó stílusának köszönhetően.

Sascha, mint fajtájának minden egyes képviselője ő is különleges, viszont egészen más területen bontakoznak ki képességei, mint társainak,s ez az ami megindítja a történet cselekvését.

A könyv olvasása során folyamatosan a történet valódi mondandóján kattogót az agyam. Ugyanis a mentálok - most próbálok minnél inkább spoiler mentesen kifejteni a gondolataimat - testesítik meg, a világunk azon részét, nos a "nor…

suttogó érzelmek

érzelmeim csendesülnek, s végre nem mély gödörben görnyedeznek. s mint kisimult arc, úgy állnak előtted, s suttogom füledbe: szeretlek.

Alone

Nem vagy Farkas
Amikor beléptem a viskóba nem az a látvány fogadott, mint amire számítottam. Rina az ajtó mögötti ágyon feküdve várt rám. Szerintem , említenem sem kell, hogy mennyire meglepődtem és, hogy egy kicsit azért a szívbaj is rám jött. Mert azért valljuk be: odakinn már sötét van, az erdő közepén vagyok, az ajtó kulcsra volt zárva, de ő mégis bejutott valahogy. S igen észrevettem, ez rímelt.  -Ugye nem fogsz ott egész idő alatt? - mondtam miközben a hasára fordult, felemelte a csípőjét és nyújtózott egyet. Azon kívül, hogy ez a pár mozdulatsor, őrjítően szexi volt, olyan érzésem támadt, mintha egy macska lenne előttem. Mondjuk ebben lenne logika, mert Rinának egyáltalán nincs farkas szaga, mégis körüllengi valami kibaszottul vészjósló aura.(Már ha ugye van ilyen.) Tudjátok, mint amikor átmegy az úton a sötétben egy fekete macska előttetek. Vagy amikor egy ragadozó a prédájára less. -Hogy jutottál be?  - szegeztem neki a kérdést. -Én is örülök, hogy újra láthatlak padtárs! -Ha…

Alone

Emlékképek Még sötétedés előtt mindenképpen ki szerettem volna jutni a viskóhoz, tekintettel arra, hogy a Napfogyatkozás több különlegest is idevonzhatott. Hiszen, ha Rina itt van, ráadásul az elmondása szerint egyenesen Japánból, akkor ebből kiindulva úgy gondolom, jobb ha elővigyázatos az ember. Már ha én egyáltalán ember vagyok, apámból kiindulva. Aki, hát... nos, az előző nemzedék felvigyázója volt, és ha ő nincs, akkor akkor Rosat megölte volna az előző farkastotem. A legfönségesebb farkas. Amennyit ki tudtunk még együtt deríteni...
-Markus, ígérd meg, hogy vigyázol magadra! - sietett elém mama, még mielőtt kinyithattam volna bejárati ajtót.
-Ajj, mama. Apám fia vagyok, tudok vigyázni magamra. - feleltem neki, de szemeiben még nem enyhült az aggodalom, s ezért hozzátettem. - Nálam van. - mondtam, s ezzel kihúztam a tokjából a kést, amit mindig magamnál hordok, ha az erdőbe indulok.
-Jól van. 
-Na, de mentem mama, amíg világos van. - kifele biccentemet a fejemmel, hogy vegye a célzás…

Alone

Kép
A völgy felett
Mióta kilépett az életemből, bármerre is mentem mindenhol a napfordulóba ütköztem. Tudjátok, hogy van ez. Mint amikor valamit nagyon el akarsz kerülni, de bármerre is fordulsz belebotlasz, nos így jártam én is.  S úgy érzem ennél tovább már nem halasztgathatom a dolgot. Egyrészt azért mert már csak tizenkét napom maradt hátra, a bennem lüktető hang szerint.. Anyám, ez most úgy hangzott,mint valami szkizofrén. A végén még diliházban kötök ki, a fejemben lévő hangokkal együtt.
Na, de ott tartottam, az ok, amiért már tovább nem halasztgathatom a kutatást, az, hogy mindössze tizenkét napom maradt, ami kevesebb, mint két hét. A másik ok, pedig Rina. Akit egyszerűen nem tudok hova tenni, van benne valami, ami egyszerre vonzz és riaszt is el tőle. Rina nem olyan, mint amilyen ő is, nem olyan, mintha ami az apám is volt. Rina nem lehet farkas.
Ő ahhoz, túlságosan is szeszélyes, egy cseppet sem higgadt, sem türelmes. S igen, most arra gondolok, amikor már az első találkozáskor n…

Alone

Kép
Visszaszámlálás
Még tizennégy nap van hátra. Még tizennégy nap. Még...
Ez nem lehet igaz.. itt volt mindvégig a szemeim előtt, és nem voltam képes észrevenni. 
Bennem lüktettek a számok, csak eddig még nem értettem jelentésüket. Akárhányszor lecsuktam a szemeimet rekedtes suttogás adta tudtomra, hány nap van még hátra.
Még tizennégy nap van hátra. Tizennégy nap múlva lessz a következő napforduló időpontja. Március huszonegyedikén. Három hónapja történt vele az a szerencsétlenség. Már ha lehet így nevezni, mert talán egyszerre volt csoda, egy hihetetlen dolog és szerencsétlenség is egyben. 
Három hónap telt el, hogy nem hallottam a nevetését, nem éreztem ajkai ízét.
Talán azért sem vettem észre a bennem lüktető számokat, mert gyerekkorom óta hallom őket. A visszaszámlálást, addig a bizonyos napig. Amikor elvesztettem őt. De kell, hogy legyen valami kapocs, a számlálások között. Hiszen azután a esemény után, újraindult a visszaszámlálás. 
Félek, hogy ha letelik a hátralevő tizennégy nap megin…