Látogatóim:

2016. november 28., hétfő

ködfátyolos


ködfoszlányos reggelen,
alvó társaság suhan át az országút felett.
az ablakot párafellegek tarkítják ,
ameddig a szem ellát.
hirtelen fékez az autóbusz, 
s az alvó társaság csak annyit mormol: basszus.

kinyílnak az ajtók, beáramlik a jéghideg fuvallat,
majd kéjes társsaság özönlik a reggeli járatra.
résnyire nyitott szemmel nézek csak körbe,
hogy keressek legalább egy méltatlan szempárt.
az ajtók ismét záródnak, 
s immár heringként állok a sorban.

a hangszóróból duruzsoló szavak 
ismét álomba hívogatnak,
de én már nem hallok mást 
csak a duruzsoló basszust.
viszont nincs megállás suhan tovább az autóbusz.
majd megáll ismét, mintha nem lenne vége,
 ennek a kimondhatatlan végtelennek. 
mert minden reggel azonos, 
minden járat azonos.


ködfátyolba öltözött mára táj,
végre rám találtál édes Múzsám.



2016.11.28.
NMA
Megjegyzés küldése