Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2016

Szemek = Közelgő végzetek

Kép
Sziasztok :) Tudom, hogy nagyon sokan szeretitek a Szemek c. regényemet. Ezzel kapcsolatban lenne két fontos dolog! Először is megváltoztattam a címét, mert már nem éreztem jónak. Annak, hogy illene a történethez. A címe tehát a szemek helyett "Közelgő végzetek" lett.Nem csak a címe változott meg, de készítettem a történetnek egy külön oldalt is. Az elmúlt hetekben azt szerkesztgettem és elkezdtem felpakolni oda a fejezeteket. Tudom, hogy sokan emiatt a történet miatt látogattátok ezt az oldalt, de mostantól jobb oldalt találjátok majd meg a József Attila idézet alatt :)
+1. Tudom, hogy nagyon régen írtam a történethez újabb fejezetet, volt, olyan időszak is, amikor már azon járt a fejem, hogy inkább letörlöm, hogy nem is folytatom, mert nem látom értelmét. De az elmúlt napokban újra elővettem, és eldöntöttem, hogy most már rendszeresen fogok felrakni fejezeteket. Úgy látszik kattant valami belül a fejemben és megjött az ihlet. Érdekesség lehet, hogy ez az első olyan történe…

Menekülnék?

Kép
Nem bírtam tovább elviselni. Felkaptam egy pulóvert, és a bakancsomat, majd kiléptem az őszi levegőre. Térre volt szükségem, térre, egyedüllétre.  El akartam menni innen,Valahova messzire.  Gyalog vágtam neki a homokos földútnak. Csak mentem előre, meneteltem. S hátra soha többet nem néztem.  Egy erdő felé tartottam, nyárfák közé vágyódtam. El a kötelezettségtől, el messze a törvényektől. A stressztől, a megfeleléstől, el a szerető otthon melegéből.
Már megpillantottam a horizont alatt az erdőt, amikor egy ismerős hangot hallottam oldalról. -Az erdőbe tartasz? Oda fordultam a hang forrásához. Ő volt az, akit annyira szeretek. Az, aki számomra a menedéket nyújtotta.  -Szia! - köszöntem neki, s arcomon egyből egy mosoly terült szét. -Igen oda! -Én is oda.. - mondta miközben mellém ért - Szeretlek. - suttogta s ajkaink összeért.  Szívem megborzongott, eltűnt, a kétségbeesés,a menekülés érzete. Amint ajkai ajkamhoz értem, lelkem lenyugodott, és hozzábújtam - Én is téged.
Feküdtünk a föld…

Keserű gondolatok

Kép
Hirtelen törtnek rám, azok
a keserű gondolatok,
melyek szíven ütnek,
s nem hagyják,hogy elmeneküljek.
Pedig mennék én,
ha tehetném, már itt sem lennék.
Mert nem érzem jól magam,
ott ahol valójában vagyok.
Mintha nem tartoznék: oda,
mert nem én vagyok a boldogság Kulcsa.

Hirtelen törnek rám, azok
a keserű gondolatok,
melyek lassan körülölelik a torkom,
mert nem érzem magam,
helyénvalónak.
Pedig én, mindig ide tartoztam,

Hirtelen törnek rám, azok
a keserű gondolatok,
melyek nem engedik el többé a torkom.
Ragaszkodnak, kapaszkodnak...
S úgy érzem örökre itt maradnak.


2016.09.15.