Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2016

Sikoly

Kép
Napsütötte alkonyban lépkednek,
sűrű fellegeken át,
s hozzák a borzongást,
az éjvörös alkony hajnalát.
Apró csontok ropognak,
az éjvörös hajnalban,
Fénylő sötétség dereng fel az alkonyban.
Majd vörös téboly lepi el a teret,
s hozza magával a fénylő lényeket.
Hogy sikoltás törje meg ezt az éjvörös csendet.
2016.04.15.


elég egy apró elvétett mozdulat, s felrobban a világ

Kép
most jól figyelj,
én figyelmeztettelek!!
Egy apró elvétett mozdulat,
a felrobban a világ körülötted!
s engem nem érdekel,
hogy mi lesz a következménye.
onnantól kezdve már nem az én dolgom:
hogy ebben az elbaszott világban
hány érvágást bírsz elviselni.
mert az élet nem piskóta!
itt megszenvedsz a jóért,
de ezt senki nem veszi majd figyelembe!
mert ameddig az ő kenyerét eszed,
addig neked nincs szabad akaratod,
addig te csak egy rabmadár vagy!
aki a menekülés véget fegyvert fog
s azzal az élete véget szakad ebben a
mocsokkal átitatott világban.
szóval jól fontold meg!
én szóltam előre,
szóltam neked, hogy ez lesz a vége!
s most, hogy fölrobbant a világ körülötted
bezzeg most, MOST jó vagyok én is neked!
2016.04.12.

harmadik virágszirom - március

Kép
alig voltam több, mint három amikor az éjszakák egyre gyötrelmesebbé váltak fekete árnyak leptek el, körbefogtak, s nem eresztettek el.
*
vörösbe öltözött a táj, húsdarabok szanaszéjjel, mert ez egy kegyetlen világ! Hallod vörösbe öltözött a táj, s a húsdarabok között fekete árnyak lepték el a láthatárt.
2016.03.

Átvitt értelem

Kép
A festet üvegablakok, melyek a műhely falait ölelte körül, színesre festette az amúgy is festékfoltos padlót. A műhely közepén egy festőállvány állt, s előtte egy apró termetű vékony lány ült. Haját kontyba fogta a feje tetejére, hogy ne hulljon a szemébe, és mert el akarta kerülni, hogy festékfoltos legyen, bár még így is jutott rá elég. Ez valahogyan mindig is jellemző volt rá: ha egyszer leült festeni, akkor nem elég, hogy a vászon, a padló, de még ő maga is csupa festékes.


Ha valaki belép a műhelybe és elindul a falak mentén a festményeit nézve, a képek neki egy-egy emberi sorsot, életet mesél el. A vásznakon emberek tekintete és színes kavalkádba szőtt életük vagy haláluk szerepel. A festmény, amin most dolgozik egy férfi elhomályosodó alakját és a mögötte felrejlő sírkertet ábrázolja. A lány tekintete teljesen nyugodt, szinte ábrándozó.
De hirtelen kopogás töri meg a csendet.
A vászon előtt a lány, mint minden hasonló találkozáskor összerezzen és az ecset a padlóra esik.
A lány…