Látogatóim:

2016. január 20., szerda

Lény


Sűrű ködbe burkolózott a táj,
Csendes hóesésben léptek zaja száll.
Furcsa kis lény trappolását hallom,
Engem nem lát, de téged észre vet látom.

Elhalad mellettem , s mintha rám nézne,
De a te lelkedre vágyik igazán.
Szemében csillog a kínzó vágy,
Gyomra vérre éhes talán?

Vörösre vált a téli táj,
S vérengzés hangja száll.
Zeng a völgy, zeng az erdő,
Gyötrő sikolyok hallatán.

Újra csendes minden,
S hófehér a táj.
A kis lény,
Újabb áldozatra vár.


2016.01.20
(Fanta Regina)
Megjegyzés küldése