Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2016

Virágszirmok : első virágszirom - január

Kép
Sziasztok Borsócskák, emlékeztek a tavalyi töredékes bejegyzéseimre? Amikor az a hónapban összegyűlt versdarabokat gyűjtöttem egybe. Nos idén is tervezek ilyet, csak ezúttal nem "Töredékek" címmel, hanem "Virágszirmok" néven!! :) Most pedig itt az idei első:

és most megint itt vagy és hagyod, hogy előtted szégyenüljek meg! nem elég, hogy így is megtörtem, még te is itt ülsz előttem.
*
érzem, hogy itt egy új nap
hogy a remény lassan feltámad
és eljön értem a jobb

*

a felkelő nap sugara ébresztenek
föl a sötét elmúlás hamvaiból
2016.01.

Elmúlt már

Kép
elmúlnak már a sötét éjjelek,
elmúlnak már s későn ébredek,
elmúlnak már a siránkozó érzelmek,
mert múlniuk kell, s én nem maradhatok.

el kell múlniuk, mert jönnöd kell új,
el kell múlniuk és jönnöd kell napfény,
el kell múlniuk, mert már az éj sem sötét felettem,
s el kell múlniuk, mert ez már a jelen,
s nem a múlt.

s már nincs értelme, ami elmúlt,
én a jelennek fogok élni,
s erőt veszek magamon!
mert változtatni akarok:
kilépni a múltból s a jelenben haladni!

2016.01.27.

Harcos

Kép
Sziasztok Borsócskák :)
Úgy gondoltam, hogy most újítani fogok egy kicsit:) Arra gondoltam, hogy a novelláimnál beszúrom nektek azt a számot, amire megírtam azt. S így talán még jobban belemerülhettek, majd a történetekbe!!
Jó olvasást kívánok!

Minden csak átmenet - wayne

Elcsuklik a hangom és félelmemben lecsukom a szemeimet! Mert néha az erős lelkűek is összetörnek és nem bírják tovább tartani magukat, s zokogva merülnek álomba, s bíznak abban, hogy kedvesük megvigasztalja, majd őket egy álombeli találkozáskor.
Szúrós füstszag csapja meg az orromat, majd egy forró vasrúd csapódik az oldalamhoz. A szemeim kipattannak és egy égő épületben találom magamat. Sürgető érzés kerít hatalmába, minél gyorsabban ki kell jutnom innen. Körbenézek, de minden lángokba borult körülöttem.
Fogalmam sincs, hogy merre menjek!!
Hirtelen egy férfi hangja töri meg a gerendák recsegését, a hangja a tető felől érkezett.
Felfele pillantok és pontosan felettem egy rést pillantok meg a tetőszerkezeten, ahonnan a…

Lény

Kép
Sűrű ködbe burkolózott a táj, Csendes hóesésben léptek zaja száll. Furcsa kis lény trappolását hallom, Engem nem lát, de téged észre vet látom.
Elhalad mellettem , s mintha rám nézne, De a te lelkedre vágyik igazán. Szemében csillog a kínzó vágy, Gyomra vérre éhes talán?
Vörösre vált a téli táj, S vérengzés hangja száll. Zeng a völgy, zeng az erdő, Gyötrő sikolyok hallatán.
Újra csendes minden, S hófehér a táj. A kis lény, Újabb áldozatra vár.

2016.01.20 (Fanta Regina)

Folyó

Kép
Ültünk a stégen csendesen, Néztük ahogy a folyó halad békésen. Mi mindent vesztünk még? Nem tudom merre haladunk tovább. Életünk zsákutcára talál, Te gondolatban vissza fordultál. Vártam ki nyíljon a kapu, S a folyó haladjon tovább. Zúgó pataként, Mint ahogy eddig járt...

2016.01.20 (Fanta Regina)

A kétségbeesett düh

Kép
A kétségbeesett düh kavarog most bennem,
ha két kezembe kerülnél,
hidd el véged lenne!
De mond,
miért nem hagysz végre békén engem?
Nem tartozom hozzád,
s ne erőszakoskodj álmaimban!
Esküszöm neked, ha kezeim közé kerülsz,
élve nem menekülsz!
Gyűlöllek, hallod? Undorodom tőled!!

Zsebemben lapul egy éles penge,
mely várja a pillanatot,
hogy húsomba süllyedjen,
mert a harag felemészt,
s már nem marad más csak az őrjöngő kétségbeesés!
Gyűlöllek, hallod? Undorodom tőled!!

Gyűlöllek, s többet nem akarok hallani felőled!!

2016.01.19.


Csönd van

Kép
csönd van, de bennem dübörög a Lélek,
mert gyűlölöm ezt az érzést, ami ennyire
tehetetlenné teszi.
mintha láncok forrtak volna bőrömbe,
s azok egy falhoz feszítenek
és ettől majd meg őrülök,
hogy nem lehetek a magam ura.
hogy itt vagy előttem és nem hagysz
véget vetni ennek az őrületnek.
csak állsz s nézed ahogyan szenvedek,
s gúnyos mosollyal várod, hogy végem legyen.
elcsöndesedik minden, de nem hagyom,
hogy ilyen könnyedén végezz velem.
csak tűröm jelenléted s gúnyos mosolyod,
s azon tűnődök, mi romlott
el így köztünk.
csönd van, de dübörgő Lelkem még
tűri jelenléted.

2016.01.05.

Egy pillanat

Kép
pillanatok alatt eltelik egy nap,
az élet és az érzelmek hada,
megpillantalak a terem legvégében,
lábaim megremegnek, menekülni késztetnek.,
de én megyek, s nem torpanok meg!
haladok a pillanatban eltűnő idővel együtt,
szemedbe nézek, s majd megöl az a pillantás,
utálom ezt az érzést, s már sajnálom,
hogy megbíztam benned,
sajnálom, de ennek már nincs semmi értelme,
mert tönkrement már minden,
ami köztünk valaha lehetett.
s most ott állsz, s villogtatod szemedet,
én pedig remegek a helyemen,
s megszégyenülök előtted.
mert tudd meg, hogy én régen
nagyon is szerettelek!
de mostanra elsuhant a pillanat,
s elfakult, az érzelmek hada.
2016.01.04.