Látogatóim:

2015. november 26., csütörtök

Vízszínű szemű 2.


Kísértett

Hónapok óta minden éjjel megjelenek a szobájában és várom azt a pillanatot, amikor végre észrevesz engem. Eddig minden találkozásunkkor ugyanaz történt: gépelt, ment a zene és kávét ivott. Elég unalmas egy fickó, de mégis van valami, ami hozzákötött és nem tudok továbbállni. Nyugodt és titokzatos légkör öleli körül őt, mint valami csali, a magamfajták számára.
Az elmúlt néhány hétben rájöttem, hogy a Látóknak hatalmuk van felettünk. Az, hogy pont vele akadtam össze, csupán a véletlen műve volt. De mellőle nem tudok eltűnni, még a szobát sem tudom elhagyni nélküle, sőt, ha kimegy innen húzz magával!
Míg éltem szint teljesen beleástam magamat a Látók világába. Szörnyen kíváncsi voltam rájuk, érdekeltek, hogy milyenek lehetnek ezek az emberek. Mert ugye ők azok, nem úgy mint én.
Meghaltam, s azóta valami más lettem.
A látóknak különleges képességeik vannak, amik velük született, de addig, ameddig nem jönnek rá arra, hogy kik is ők valójában, addig a képességeik egy kalitkába vannak bezárva. De amint kinyílik a kalitka nagy veszély jelentenek azokra a kísértetekre, akik kísértik az embereket!
Én is egy ilyen kísértet vagyok, de az én kísértettem egy vízszemű.
Egy Látó.


Megjegyzés küldése