Szakadék



Sötét fellegek gyűlnek felém, 
Lelkem egyre mélyebbre zuhan szakadék felé!

Talán földet értem?
Mintha megállnék az időben.
S elindulok a csendes ösvényen,
De semmi nem mozdul körülöttem.

Néhány cseresznyevirág fénylik a messze távolban,
De hiába futok nem érem el a fényét sem.
Csak örök fénysugár, mi célt ad utam végéhez.
Sötét fellegek gyűlnek felém,
Lelkem egyre mélyebbre zuhan a szakadék felé!

S szívem magányosan bolyong a sötét ösvények egyikén, távolodván a fénytől.

2015.11.18.
Fanta Regina


Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hiányérzet - 3. rész Hajnali undor

Képzelt világ

CSUPA NAGYBETŰVEL