Látogatóim:

2015. november 30., hétfő

Démon vagy Macska


Piciny cseresznyevirág,
Mely többjével díszít egy fát.
S szótlanul vigyázzák egy macska álmát,
Ki egy vastag ágra telepedett éppen.

Fekete bundájú cica,
Olyan akár a sötét éjszaka.
Szeme akár egy démoné,
Ki nyakadba kapaszkodik éjjelente.

Kicsin démon,
Ki az árnyékban rejlik a fényben.
De ha itt az éj,
Rémálomként mutatja magát éppen.

De ne félj!

A kis virágok közt szunnyadó cica,
Zárja el magában mélyen.
Csak a kis bundást látod,
S a félelmed a virágokra bízod.




2015.11.30
(Fanta Regina)

Kavargó lelkek


Az érzelmektől kavargó tenger
öntötte el a lelkemet.
Fekete mélységben fetrengtem
mielőtt a tenger feldobott a felszínre.

A jéghideg, kavargó öbölben
lelkek ezrei tekeredtek,
s összefonódtak egy
erős érzelembe.

2015.11.30.
(NagyMiklósi Anna)


Jéghideg betonon


Volt valami az éjjel,
amikor a hold is kereken
ragyogott fönn az égen,
de lenn a jéghidegben
a betonhoz nyomtam a fejemet.
S vártam a megváltást,
hogy jöjjön az éjvörösben: a halál.

Akkor azon az éjjelen,
a jéghideg betonon: 
elpattant valami a fejemben.
eltűnt a félelem,
elvitte előlem a sötét képzelet.
s nem maradt más
csak az éjvörös homály:

sötétség a fejemben
és a beton jéghideg érzete.

2015.11.30.
(NagyMiklósi Anna)


2015. november 29., vasárnap

Szakadék



Sötét fellegek gyűlnek felém, 
Lelkem egyre mélyebbre zuhan szakadék felé!

Talán földet értem?
Mintha megállnék az időben.
S elindulok a csendes ösvényen,
De semmi nem mozdul körülöttem.

Néhány cseresznyevirág fénylik a messze távolban,
De hiába futok nem érem el a fényét sem.
Csak örök fénysugár, mi célt ad utam végéhez.
Sötét fellegek gyűlnek felém,
Lelkem egyre mélyebbre zuhan a szakadék felé!

S szívem magányosan bolyong a sötét ösvények egyikén, távolodván a fénytől.

2015.11.18.
Fanta Regina


Advent 1 :)


  • Hogy miért lett a bejegyzés címe "Advent 1"? - valójában, nincs nagy jelentősége, csak az, hogy ma van advent első vasárnapja és mert jobb nem jutott az eszembe. :)

Sziasztok borsócskák :) 
A mai bejegyzésben néhány friss infót szeretnék veletek megosztani.



Csatlakozni fog hozzám az egyik legjobb barátnőm is, aki verseit fogja közzé tenni az oldalon :) 
Fanta Reginának hívják és szinte vele nőttem fel. Első ránézésre nem mindenkinek formálódik meg a szimpatikus elképzelés róla, viszont a külseje ellenére sok érzelem lapul meg benne. Amiket nemrég elkezdett papírra vetni :D

*

Végül pedig szeretném a figyelmetekbe ajánlani Puzder Ati oldalát. Én teljesen oda vagyok érte, mármint a verseiért:) Ha néhány nyugodt percre vágytok, mindenképp nézzetek be hozzá!

(katt a képre)

Ennyi lettem volna mára :)
További jó hétvégét: Anna :)

2015. november 26., csütörtök

Vízszínű szemű 2.


Kísértett

Hónapok óta minden éjjel megjelenek a szobájában és várom azt a pillanatot, amikor végre észrevesz engem. Eddig minden találkozásunkkor ugyanaz történt: gépelt, ment a zene és kávét ivott. Elég unalmas egy fickó, de mégis van valami, ami hozzákötött és nem tudok továbbállni. Nyugodt és titokzatos légkör öleli körül őt, mint valami csali, a magamfajták számára.
Az elmúlt néhány hétben rájöttem, hogy a Látóknak hatalmuk van felettünk. Az, hogy pont vele akadtam össze, csupán a véletlen műve volt. De mellőle nem tudok eltűnni, még a szobát sem tudom elhagyni nélküle, sőt, ha kimegy innen húzz magával!
Míg éltem szint teljesen beleástam magamat a Látók világába. Szörnyen kíváncsi voltam rájuk, érdekeltek, hogy milyenek lehetnek ezek az emberek. Mert ugye ők azok, nem úgy mint én.
Meghaltam, s azóta valami más lettem.
A látóknak különleges képességeik vannak, amik velük született, de addig, ameddig nem jönnek rá arra, hogy kik is ők valójában, addig a képességeik egy kalitkába vannak bezárva. De amint kinyílik a kalitka nagy veszély jelentenek azokra a kísértetekre, akik kísértik az embereket!
Én is egy ilyen kísértet vagyok, de az én kísértettem egy vízszemű.
Egy Látó.


Beton az erek alatt


Erek futnak végig a talpam
alatt a betonon.
Kék fonalba burkolózott
hálójában a pók.
Ölelő karok fogadnak,
otthon.
melegség tölti el nyakam,
és torkom.
Melegségre vágyok,
ölelő biztonságra,
mint pók hálójában,
mint beton az erek alatt.
2015.11.26.



Homály


Homályos képek jelentek meg
a horizont felett.
Nyirkos papírdarab
szétmállott érzelmek.

Rémisztő, szürke jelenetek,
játszódtak a szürke égen.
A köd elhomályosítja,
elrejti azt előlem.

Emlékképek merengenek
a homályban előttem.
Elfelejtelek én már
mindörökre. Amen!
2015.11.26.


2015. november 23., hétfő

Vízszínű szemű 1.


Férfi a sötétben

Sötétség veszi körbe a szobát, a sarkok mint lekerekedtek, émelyítő csend telepszik a paplanra. Csupán a laptop fénye töri meg a sötétet.
Fekete hajkoronám mögül nézek a gépen pötyögő férfira. Nagy ostromba fekete keretes szemüveg pihen az orrán, az arcát pedig kócos haja keretezi.
A szoba másik oldalából halk, lüktető zene hallatszik:
"tedd belém a dallamot, 
rakd belém a terheket, 
ásd belém a szárnyakat, 
hogy elrepüljek innét a mindennel együtt."
Odasétálok a magnóhoz és leguggolok mellé, a tetején levő CD dobozát nézem: "Minden csak átmenet" olvasható a tetején. Milyen igaz, semmi nem állandó. Van, hogy megjelenünk, s később eltűnünk.
Amikor az zene elhal, a szemem sarkából látom, hogy megemelkedik a paplan: a férfi felállt az ágyáról és mellém sétált, hogy lehajoljon és újraindítsa a zenét. Minden este ezt csinálja. Amint lehajolt belenézett a szemembe. Nem nem a szemembe nézet: átnézett rajtam. A szemei vízszínűek.
vízszínűek
Ő egy látó. Egész életemben kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyenek lehetnek az Látó emberek, de azt sosem gondoltam, hogy majd csak a halálom után fogok találkozni vele, a víz szemű emberrel.
Lassan állt fel mellélem s indult meg az ajtó irányába. Amikor a kezei a kilincshez értek megpihentek rajta és visszafordult felém.
Tudja, hogy itt vagyok?
Felém nézett, de... engem nem látott.
Miután kiment a szobából, a sarkába vetődve követtem őt a konyhába, ahonnan egy kávéval teli csészével tért vissza.
Órák teltek el és nem változott semmi: az elalkuvó zenét újra indította, újból hozott magának egy csésze kávét és folytatta a pötyögést a gépén.


2015. november 11., szerda

Már elhalkult a hangod


(Tomonak, ez a te szemszöged..)

*

Szakad az eső, köd van,
s vörös az ég alja.
Tehetetlenül tekintek az égre
mert eltűnt a lehetőség,
hogy változtathassak rajta.
Számoltam a napokat,
s közben évek rohantak el.
ez az érzelem is megfakul
mert egyszer elhalkul,
majd a szívemben a hangod.

2015.11.10.

2015. november 8., vasárnap

Ellentetve


Ülsz? hát állj fel!
Fekszel? akkor csukd le a szemedet.
ÉS gondold végig, mekkora egy szemét voltál,
amikor otthagytad azt a bizonyos lányt!!
2015.10.08.


2015. november 3., kedd

Végleg elengedlek


Vége, szóval engedj el végleg!
Engedd el a kezem,
s eressz, hogy tovább mehessek!
Mert nem vagyok tárgy,
amit birtokolhatsz,
s ha már nem kellek eldobhatsz.
Élek, mint te, talán jobban is,
mert az lén karomból a vér nem folyik.
Nekem csak a lelkem szorongattad meg,
mely most már kész, hogy végleg elengedjen,
ne könyörögj, sőt felejts el amint csak lehet,
s maradjon is ez így örökre.
2015.11.03.

Csak ezt ne tagadd!


Vége lett mindennek,
de te nem engedted el a kezem,
kést ragadtál,
pedig mindenről te tehetsz.
Folyt véred, s közben szitkozódtál,
hogy, hogy lehettem ilyen?
Pedig ezt mind te tetted énvelem.
Eldobtál, mert nem voltam elég,
de kérlek ne ellenkedj,
tudom, hogy úgy volt, s ezt ne tagadd le!

2015.11.03.


Hogy fogd mind a két kezem!


Teljesen összetörtem,
legbelül én is elvesztem.
már eltűnt belőlem
az a nagy érzelem.
S ezt te tetted velem!
Te voltál, aki kiűzte
azt a nagy érzelmet belőlem!
Én elengedtelek,
mert elegem lett!
De te még mindig fogod a kezemet,
oh kérlek engedj már el végleg!
Teljesen összetörtem,
s minden érzelmet elfeledtem.
Nem akarom már többet,
hogy fogd mind a két kezem!

2015.11.03.


elveszett kisfiú


egy elveszett kisfiú. az
maradsz te nekem.
s ezt az emléket igyekszem,
hogy végleg elfelejtsem,

egy elveszett kisfiú, egy
kóborló lélek,
mely nem találja helyét
ezért engem sem ereszt el.

egy elveszett kisfiú, az
aki mélyen bennem él,
de a köd lassan elfedi,
őt és az emlékét.

2015.11.03.


2015. november 2., hétfő

éjvörösben


gombostűk keretezik a csuklóm,
véres szögekként feszítenek az ágyamhoz.
a megnyúlt bőröm bomladozik rólam,
s folyik a vérem bele a korsóba.

már nem érzem a csuklóm,
nem szántja végig a fájdalom.
már nem érzem, mert leszakadt,
s elvérzem lassan.

fehér lepedőm vörösben pompázik,
mert elöntötte azt az éjvörös érzelem.
kifolyt a testemből minden csepp,
s csak egy szürke, elsápadt 
porhüvely maradt.
mely csak fekszik az éjvörösben.


2015.11,02,

Töredékek : Október


sötét erdő legmélyében,
futok, rohanok kétségbe,
esve

*

megígértem, hogy 
veled maradok.
megígértem, hogy
nem hagylak el.
s ezt nagyon 
is reméled.
megígértem neked mindent,
amit csak lehetett.
s amit megígértem 
azt sohasem felejtem

*

egy alak bukkant föl a sötétben,
áll egymagában csöndesen a ködben....

egy másik pillanatban, most 
menekülnék remegő lábakkal...

de ez a pillanat valami más,
remegő lábaimmal most nem futok el...

csak állok veled szemben

2015.10.