Látogatóim:

2015. augusztus 29., szombat

A szerep

Pirkadatkor ébredek,
s az utcákat figyelem.
Ahogy a napsugarak,
elérik a talajt.
S perzselő melege reményt ad nekem.
Segít, hogy a világ szerepet váltson.
És segít nekem is, hogy
sikerüljön a tervem.

Felöltöm az álcám,
s elindulok a napsütéses utcán,
Fagy csípi ki a szememből
a könnyt.
És engedem, hogy áztassák az arcom,
Mert a könny csak erősíti a vágyam,
Hiszen a világ egyszerűen, a
bátraké.

És nekem még nincs hozzá merszem,
Előbb ki kéne törnöm innen.
Megszabadulni a szerepemtől...
Meg akarok szabadulni ettől a szereptől.
Szabadon akarok szárnyalni,
fényben akarok élni,
Mert a sötétség gyorsan felemészt,
S nekem még feladatom van!

Pirkadatra ébredek,
s egyre csak az utakat figyelem.

2015.08.29.
Megjegyzés küldése