Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2015

A szerep

Kép
Pirkadatkor ébredek,
s az utcákat figyelem.
Ahogy a napsugarak,
elérik a talajt.
S perzselő melege reményt ad nekem.
Segít, hogy a világ szerepet váltson.
És segít nekem is, hogy
sikerüljön a tervem.

Felöltöm az álcám,
s elindulok a napsütéses utcán,
Fagy csípi ki a szememből
a könnyt.
És engedem, hogy áztassák az arcom,
Mert a könny csak erősíti a vágyam,
Hiszen a világ egyszerűen, a
bátraké.

És nekem még nincs hozzá merszem,
Előbb ki kéne törnöm innen.
Megszabadulni a szerepemtől...
Meg akarok szabadulni ettől a szereptől.
Szabadon akarok szárnyalni,
fényben akarok élni,
Mert a sötétség gyorsan felemészt,
S nekem még feladatom van!

Pirkadatra ébredek,
s egyre csak az utakat figyelem.

2015.08.29.

Az én életem, és nem a tied!

Kép
Elegem van, ennyi volt!
és ennek ellenére kinyílik az ajtó.
Ez egyszerűen nem lehet igaz!
Miért nem fogja fel végre,
hogy ez az én életem!
Nem az övé,
egyszerűen csak az enyém!
Oké, fiatalabb.
és akkor mi van!
Nem tehetek
arról, hogy nem vonzanak az idősebbek.
Arról meg tehetek,
hogy teljesen beleszerettem?
Szerintem egyáltalán nem!
De, hogy őszinte legyek,
nem is bánom, hogy ennyire
szeretem, hogy ennyire szeretlek.
Csak mamát, ne érdekelné,
hisz ez az én életem, nem az övé.
Egyes egyedül az enyém.
És mellőle nem távolodom,
ennél jobban meg nem akarok.

Tisztában vagyok vele,
hogy kicsit különösen ismerkedtünk meg.
És, hogy te egy másik, egy bizonyosnak,
nagyapa haverjának a fiának,
sokkal jobban örültél volna.
De nem mama, ez így alakult!

2015.08.22.

Önkép

Kép
Göndör barna fürtök,
lobognak a hátam mögött. Ábrándozó kék tekintetem, egy erdő felett lebeg. Nem vagyok vékony, ezt elismerem, Egészen furcsa az egyéniségem.
A kelleténél kicsit magasabbra nőttem, de vannak, akik ezt szeretik bennem. Általában csak csendben figyelek,  azt hiszem kémnek is elmehetek.
Szimpla szemüveg mögül látom a világot, mármint leginkább az álomvilágot. Nem tagadom, hogy állandóan álmodozom, s, hogy az órákon is verseim firkálom. De van valaki, aki ezt bennem igazán szereti.
Sokszor érzem magamat  egy igazi különcnek. De nevezhetném magamat, igazi antiszocnak is. Vagy esetleg őrültnek,  de ezt a posztot már lestoppolta valaki, akit inkább nem nevezek meg.
2015.08.19.


Megkötött kezek

Kép
Egy kopott széken üldögélek, s  az évek csak teltek. Egy kopott széken üldögéltem,
s az évek elrepültek. A helyszín semmit nem változott,  dohányfüsttől bűzlik az ázott alagsor.
Sötétségben teltek el az évek,  s érzem lassan én is megöregszem. A kezeim a szék karfáin pihennek, mert kötéllel, oda erősítettek. A kötelek, már foszladozni kezdtek,  mert az elején ki akartam jutni innen. Erre a vörös kötélcsíkok emlékeztetnek, melyek a karjaimba égtek.
Egy kopott széken üldögélek, s az emlékek megrohantak engemet. Egy kopott széken üldögéltem,  mert az emberek tovább mentek. A helyszín mit sem változott, dohányfüsttől bűzlik és teljesen átázott.
2015.08.19.

Jazz

Kép
A zongora előtt kezek pihennek,  s a távolból trombita könnyed  dallamát röpíti a kezek felé,  a lágy nagybőgő húrjai.
A zongora előtt a kezek táncra perdülnek. Lassan, vágyakozva, s könnyed bájával  elvarázsol, magába szippant.
A zene varázsa nem enged,  csak ülsz, s a kezeket figyeled. A zongora, halkul, s a trombita  mintha a víz alól szólna.
A zongorán a kezek  egyre gyorsabb táncba kezdenek. A trombiták, a tenger mélyéről énekelnek.
S te csak ülsz, s figyelsz serényen, mert eddig még nem hallottál egy Jazz zenészt, sem ilyen közelről.
2015.08.17.

írisz

Kép
Változás szelét, hozza,
szerény íriszem.
Változás szele, már lassan,
elér engemet.
Felém kúszik szépen lassan,
s megfogja a bokámat.
Egyre feljebb s feljebb
merészkedik a testemen.

A mellkasom összeszűkül,
de a levegő kalitkába került.
Apró szirmaira hullik,
a remény íriszvirága.
S mint, Főnixmadár, feltámad,
szürke, melengető hamvaiból.

Változás szelét, hozza,
reményteli íriszem.
Változás szele, már egészem
elért engemet.
Szeme mélységes szürkesége,
bekúszik a szemembe.
Egyre csak áll előttem,
s reménységgel, tölt el engemet.

2015.08.17.

Levendulaillat, és narancsfény

Kép
Másodpercek teltek el mellettem,
s sebesen repkedtek a bús ég fele.
Gyér fény, narancsra festi a szobát,
lassan repkedő fények, keringenek az ajkán.

Levendulaillat, és narancsfény,
elrepítenek, a gondok makacs ösvényén.
Az éjszaka csordultig, telt emlékekkel,
reményekkel és a vágy narancs érzelmével.

A pirkadat jár az elmén bugyraiban,
reményekkel táplál, s vár, hogy belépjek a várba.
Halványan dereng fel a vanillinillat,
s becsukott szemeimmel pásztázom a falat.

Minden narancsfényben,
s csak úgy zubog a vérem.
A szárnyaim kibontom,
s várom, a levendulaillatot.

Szétárad a levegőben,
s a falak mind eldőlnek.
Felemelkedek a talajról, mert
a vérem pezsegve emel a levegőbe.

Elhagyom a nyomasztó, reménytelenséget,
fent szállok a pirkadat fényében.
A nyugalom erdeiben,
s végül kinyitom a szemeimet.
2015.08.17.

Táncot lejtő hársfavirág

Kép
remegek a félelemtől,
mint remegő táncot lejtő
hársfavirág, mely elterül
a földön.
remegek, mert

a hársfa virága is remeg,
kegyetlen éjszakákon,
folyton folyvást csak
kuporgok a sarokban.

remegek, mert úgy érzem,
hogy mindent elveszítettem,
a félelem már átjárta a testemet,
a fejem egyre csak lüktet,
szédülök, forog körülöttem minden,

remegve várom már a csillagokat,
hogy lehulljanak a földre.
mert köztük vagyok,
a fényemet elvesztettem,
s egyre csak zuhanok.

csillag voltam,
s ragyogtam,
egy voltam a sok közül,
és mégis kilógtam mind közül,
túlságosan is más voltam,
nem voltam odavaló.

mélyen, legbelül,
egyre csak arra gondoltam,
aludjon ki a fényem,
hadd tűnjek el közülük,
mert nem tartoztam közéjük.
minél hamarabb tűnjek el,
aludjon ki remegő tüzem,
s vesszek el a sötétben.

remegő fénnyel kívántam,
hulljak le földre
a többi csillaggal
és remegve táncot lejtve
terüljek el,
mint a hársfavirág.

2015.08.11.


Egy ígéret visszhangja

Kép
Bejövő üzenet

Feladó: Eszter Tárgy: egy ígéret visszhangja

Üzenet: Szia Bence :) Először is egy költői kérdéssel indítanék: Ráérsz a hétvégén? Azért költői, mert ugye nemleges válaszodat nem fogom elfogadni, szombaton délelőtt tizenegykor várlak a vasút állomáson. Hozz magaddal egy hálózsákot is, mert kempingezni fogunk, egy elképesztő helyen. De még mielőtt elgondolkodnál abban, hogy hol… nos az titok, majd meglátod. A lényeg, hogy ne pakolj sok cuccot.

Akkor szombaton a vasút állomásnál, tizenegykor: Eszter

Ez a stílus, Jesszusom.. Ha nem írta volna ki a nevét még akkor is rájöttem volna, hogy ő az. Mindig is megvolt a beszédében valami ami azt sugallotta, hogy ellenmondást nemigen tűr. Legalább is bizonyos tereken. A hétvégére tényleg nem terveztem még semmit, szóval azt hiszem, hogy jobb ha elkezdek pakolni. Elővettem a túrázós táskámat és bepakoltam néhány ruhát, majd amikor ezzel készen voltam előkerestem valahonnan az ágyam aljáról a hálózsákomat. Uram istenem, hogy ezt milyen rég nem …