Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2015

Ötödik

Kép
június huszonkettedike, pirkadat

-Szorítsd! Erősebben, még erősebben! Most el ne mert engedni!
-Nem engedem! - kiabáltam, miközben egy fiatal lány szorítottam a sáros földre. Egészen magas volt és vékony testalkatú, mert végül is mire számítottam, bőre teljesen hófehér csak az vörös erek adtak egy kis színt is neki. A haját a kezemmel összetekertem s abba kapaszkodva nyomtam bele a fejét egy sáros pocsolyába.
- Kim siess már, hol vagy? Nem bírom sokáig!
- Nem akarok mert világos van! - szólalt meg a rekedtes hangján a farakás mögül.
Kim egy aprócska lény volt, a mumusok családjába tartozik, azokéba, akik a gyerekeket ijesztgetik. De valójában a mi oldalunkon áll.
-Kim... Miről beszélsz? Sötét van.
-De...de hajnalodik..
-Kim, most azonnal gyere ide és végezd el a dolgodat! Egyáltalán nincs világos, hiszen esik az eső!
-Rendben megyek.... - Kim durcásan mászott elő a farönkök mögül, s odasétált mellém. A lány haját eltolta a tarkójáról és beleharapott.
A lány sikításban tört ki, ficán…

Barna szemed

Kép
álmaimban melletted sétálok,
álmaimban a kezeid a derekamon
álmaimban a közeledben lehetek,
és nem kell a találkozásra várnom.
álmaimban abban reménykedek,
hogy sokáig nem kelek fel
álmaimban azzal lehetek,
akit annyira szeretek!

ameddig nem láthatlak,
állandóan aludni akarok,
mert akkor láthatlak,
és melléd kuporoghatok,
ameddig nem látlak,
álmodni szeretek a legjobban,
mert olyankor eltelik egy újabb nap,
mert mikor felkelek
már közelebb lehetek,
már közelebb lehetek ahhoz a naphoz,
amikor majd a nyakadba borulok.

várom már hogy melletted
csukjam álomra szemeimet,
és várom, hogy a barna szemed
végre engem nézzem,
várom, hogy ne csak a hangodat halljam,
látni akarlak!
már nincs olyan sok hátra,
már csak néhány nap és
végre veled lehetek,
várom az éjszakát,
aludni akarok,
hogy a naphoz közelebb
juthassak,
mert már annyira
várlak téged!


2015.06.22.

T, mint Távolság

Kép
Távolság. Az évek folyamán ez a szó összeolvadt, a fájdalommal, a magánnyal. Ha meghallom ezt a szót, hogy Távolság, a szívem összeszorul, mert tudom, hogy ott vagy valahol, de még várnom kell arra, hogy lássalak, hogy eltűnjön közülünk a távolság, és a nyakadba borulhassak.   Tudom, jól, hogy nehéz kibírni, azt a egynéhány hónapot, ameddig távol vagyunk egymástól. És jól tudod, hogy az emberek nem szórakozás, mazochizmusból kötnek egymással távkapcsolatot. Ez csupán egy átmeneti helyzet.  Rengeteg ilyen történetet lehet hallani: Adott egy férfi és egy nő, és a köztük levő távolság.  Mind jól tudjuk, hogy a várakozás a legrosszabb ebben, a felek meginoghatnak, hibákat követhetnek el. De ezek ellenére, ha szeretünk valakit mindenképpen át kell vészelnünk az időt.
T, mint Távolság, az utóbbi időben elég közel kerültünk egymáshoz, mármint a szó és azok a párok akiket a szó által kiváltott magány ér.  De valamiért a Távolságról nem csak a negatív érzelmek jutnak az eszünkben, hanem azok …

Ilonka néni

Nagymamáméhoz tartok éppen. Ráfordulok a Zrínyi útra, s megpillantom az utca végén a kisboltot, a hol gyerekkorom óta már olyan sokszor megfordultam. A kisbolt most épp zárva van, pedig annyira szerettem volna venni egy jégkrémet, de mit is vártam én, hisz délután háromig nincs nyitva. Addig még egy óra... nem, nem várom meg. Majd talán holnap veszek egyet. Persze csak akkor, ha holnap sikerül időben jönnöm. A kisboltnál jobbra fordulok egy kis keskeny útra. Nagyon régi.. és ijesztő is. Az elején van egy elhagyatott ház roma, ahol régebben egy virágárus néni lakott: Ilonka néni, ezért most az udvara tele van különféle világokkal, és tavasztól késő őszig virágillat árad belőle. Az utca végén pedig egy "legelő" van, ahol rendszerint kóbor kutyák tanyáznak... ijesztő.



De amikor oldalra nézek a romház helyén egy elegáns Japán stílusú ház áll. A házon nincsen ajtó, egyenesen belátok a nappaliba. Egy elképesztően gyönyörű fiatal hölgy ül egy hárfa előtt. Játszik. A göndör haja ké…

Pipacs

Kép
Érzem,
hogy tövisek mélyednek a bőrömbe,
miközben fejvesztve rohanok az erdő mélyében.

Érzem,
hogy a vérem végigfolyik a bundámon,
de mielőtt rám száradna, újabb sebeket kapok.

Érzem,
körülöttem az erdőt, a földet, s a vadságot,
és a farkasok dobogó lépteit a talajon.

Itt futnak körülöttem,
Segítenek!
Mert nekem menekülnöm kell!

Vadásznak rám,
mert szemeim kincset érnek.

A szürke erdő ellenére,
Pipacsszínben tündökölnek.

2015.06.05.

Töredék: Május

Kép
Szemed éjelente reámragyog, S a szobám falát a szemed kékre festi, S, mint eső arcomra úgy zúdúl a könny... * Az égbolt szive dübörög... * Szemed e éjelen reámragyog, S felhőivel az égbolton sátrat bont... 2015.05.