Látogatóim:

2015. április 22., szerda

Emlékkövek

A napok rohantak,
menekültek egymás elöl!
Szívszoritó fájdalmak,
s a gyötrő emlékek elöl!
 
Üldöztek és csak menekültem,
patakzó pocsolyába elrejtőztem.
A könnyeimet elvették tőlem,
mert a múlt árnyai már eltütek előlem.
 
*
 
Virágba borúltak a cseresznyefák,
lehulló virágai hóval fedik az utcát.
Ködfoltos a hajnali táj,
pedig már lassan itt a nyár.
 
A ködfoltok közt az apró árnyak,
mint szürke állomképek visszafolynak.
Mint rigó fészket rak a fejembe,
hogy az emlékek többé ne eresszenek.
 
 


2015.04.22.


Megjegyzés küldése