Látogatóim:

2015. január 26., hétfő

Légszomj

A szél belekapott a hajamba, tépte és cibálta, hogy el ne jussak. A lábammal a földet taposom, hogy minél messzebbre érjek. De a szél nem enged, s a nyakam helyett már a nyakamba karmol. Vér csurog le, egészen a lábszáramig. A lábszáramról, pedig a tenger mossa le.
A tenger alján egy szörnyeteg ül, s csak várva várja a véres cseppeket.
Az éles karmok melyek eddig a nyakamba mélyedtek, most letépik rólam a fehér leplet. Majd éles tüskéket szúrnak helyükre. A nyakam körül egy tüskelánc. A fejemen korona, melyen a díszes kövek csak az én patakzó vérem. A mellkasomból, hasamból hatalmas karomalakú tüskék állnak ki, a lábam pedig vérvörös nadrág.
Körülöttem a víz egyre hidegebb, s végül egy arc jelenik meg előttem. Az ég lassan már vöröslik, a tenger fölött gomolyog a köd. S a tenger megfagy.
Valami felkap, a hajamat fogta, rángatta! Egészen magasra emelt. Sötétség vett körül minket.
Sehol egy fény! S én csak lógok, akár otthon a törölközöm a fogason. Vérben ázva, felhasítva, tűkkel teleszúrva. Egy darab törölköző vagyok, vagy csak egy darab hús, a húsboltban, a pult fölött.
Hirtelen zuhanok, a jéggé fagyott tenger felé, mert csak az lehet alattam. Vagy mélységes árok, sok-sok tüskével, emberi csontokkal, alvadt vérrel. S éles fogú szörnyekkel, mint a lény mi a magasba emelt. Melyek csak várják a húst. Egy véres húsfonalt, mely én vagyok! S zuhanok.
Egy varjú szeli át a sötétet, s a vállamba marva magával visz, fel az égbe.
A sötétség lassacskán eltűnik, s egy virágos mezőt pillantok meg. A varjú eltűnik, s helyettem pumák fekszenek körülöttem. A pumafejek kört alkottak, s a szemeik rám szegezve. Mélyen kékben tündökölnek. A gyilkos ösztön szivárog belőlük.
A mező egyre sivárabb, a pumafejek porrá lettek... szürke por kavarog a szélben.
A szélben, ami a hajamba kapaszkodott.






2015. január 15., csütörtök

Töredékek: január

Sziasztok. Tudom, hogy az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a blogomat, de ez csak azért történt, mert egyáltalán nem volt ihletem...
Csupán néhány töredékre futotta:


Légüres tér, melyett lassan
megtölt a víz.
A fejem fölött lassan
csepeg le a víz.
Mint az óra mutatója,
Kattogva csepeg le a víz.
 
*
 
Egy hatalmas terem, melynek falai üveg,
Egy hatalmas terem, melyben csak én vagyok bent.
Egyedül az egyik sarkában, körülöttem madarak.
 
*
Nyílhegy lóg ki a fa törzséből,
A hegye fénylik a vértől.
 
*
Egy felleg borította el a csillagos eget.
Mert nem oly rég besötétedett.
Az éj felhőkkel telve,
S egy sötét temető előttem.
 
*
 
Mint a gitár párban, a sarokba állítva.
A fehér mamusz az ágy lábánál.
 
 





2015. 01.
 
 


2015. január 2., péntek

Gyűlöllek

Sűllyedek le a mélybe,
Mert már nem szeretlek.
Sűllyedek, mert már úgysem értesz,
Mostmár nem is figyellek.

Nem vettél észre sohasem.
De nem is akartál. Mégis szeretlek.
Mindig velem voltál,
Mert bennem bíztál.

De te megbántottál,
S nem is figyeltél rám.
Csak ő volt a lényeg, az a lány.
Ki téged mindig megbabonáz!

Hidd el szörnyen fájt,
Amikor ebbe engem is belerángattál.
Gyűlöllek, de mégis figyellek.
Gyűlöllek. Kérlek tünj el végre!
2013.12.19.