Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2015

Képzelt világ

Kép
Lehunyom a szememet.
Egy elképzelt világ peremén tétovázok, hogy belépjek e vagy maradjak helyben, s gondolkozzak, hogy mi lenne a legjobb. Úgy döntök, hogy cselekszem, belépek a világba és nem érdekel, hogy mi lesz a következménye.  Eldobom a megfontolt döntéseket, melyeket az évek alatt töviről hegyire átrágtam, mint egér a padlás sarkaiban megbújó galambfiókákat. Kijátszottam elméletben, minden lehetséges utat, hogy biztos célba érjek, s a végére már csak csontok. De nekem ebből elegem lett. Nem kellenek a megfontolt döntések, élni akarok!!
A képzelt világban szürke homály fogadott, kopár fákkal és állatcsontokkal. Még itt-ott látszott az élet nyoma, hosszú félig lerágott húscafatok csüngtek az egyik combcsonton, amim ott hevert egy szikla előtt, mögötte pedig fehéres ködfelleg lebegett. Lehet ott valami.. gondolkodás nélkül közelebb megyek. Nem keresek semmit, ami megvédhetne, ha esetleg rám támad az a valami. Gyors vagyok és erős. Bízok magamban és nem félek semmitől. Mostantól p…

Angyal

Kép
Virágok közt suhanó árnyak, Melyek a gyöngeségedre vágynak. S szépen csendese, Lelked húzzák a mélybe kéjesen.
Visszhangzik a barlang, Ahová kerültél. S a fénytől fosztva lehűltél.
Angyali szárnyaid tépték ki helyéről. S csak egy kis csonk maradt, Néhány tollal a tövénél.
Tollaid feketére váltanak, S glóriád örökre el szalad.
Virágok közt suhanó árnyak, Melyek a gyöngeségedre vágynak.
2015.12.17 (Fanta Regina)

Hang

Kép
Érted fáj a szívem, Hiányzol édesem!
Mindig várom, Hogy újra lássalak. S szemedben a csillogást, Újra érezem.
Leheleted érezni nyakamon, S kedves hangod újra hallanom.
Érted fájt a szívem, Hiányoztál édesem!
Közölted hogy az álomnak vége. S kopár lett a világom végre. Nem látlak soha többé. S nem hallom hangodat, Mi kedvesen hívogat. S most csak a bunkó szavak, Hagyták el ajkadat.

2015.12.14 (Fanta Regina)

"Minden csak átmenet"

Kép
Semmi nem állandó, az idő forgásban van. Az életben minden elmúlik egyszer, mint ahogyan a dalban is hirtelen fordulatot vesznek a hangok és a könnyed játékból valami egészen másba váltanak át. Valami újba, ami eddig teljesen ismeretlen volt a világban.
Sőt az egész univerzumba forgásban van az idő. nincsenek megállók, mert minden halálra van ítélve. Nincs olyan, hogy állandó, mert előbb vagy utóbb továbbhaladunk.

*
Amikor egy lopott találkozáskor a kedvesem mellkasára hajtom a fejemet s mindketten elmerülünk az érzelmeink tengerében, ugyanazt érezzük, mint bárki más a hasonló pillanatokban, "olyan, mintha megállt volna az idő", de ez csak képzelt illúzió. Mert az idő fogaskerekei mozognak és a tudtunk nélkül szárnyal tovább az idő, s változtatja meg a jövő képeit, ami lassan már a jelen mozzanatai. Az események megváltoznak s cselekedeteink által jobbá vagy rosszabbá vállnak.
De én még mindig a szerelmem mellkasán fekszem és merülök egyre mélyebbre a mi képzelt világunkba.
M…

egy elveszett levél

Kép
2015.09.30.

Az elmúlt hetekben egyre többször láttalak, de a levelemnek még sincs semmi eget rengető célja, csupán nem bírom tovább magamba tartani azt, amit érzek!!
Barátom van. Már több, mint egy éve együtt vagyok vele, mármint ha lehet ezt úgy nevezni, hiszen együtt mégsem vagyunk olyan sokszor... igen távkapcsolat.
Kezdetben szerelmes voltam, - mint ugye mindenki a legelején. Sőt azt hiszem, hogy négy hónappal ezelőttig én voltam az, aki jobban szerette a másikat -, mert azután volt egy nagy fordulat, történt valami, ami miatt az érzelmeim elkezdtek eltűnni és mostanra már sehol sem találom őket.
Valami olyasmi történt, amit sokáig nem is tudtam felfogni, mert nem gondoltam volna azt, hogy velem is megtörténhet ilyesmi...



Betontörmelék alatt

Kép
Betontörmelék hegyek alattam
a kétség, félelem: álomba
zuhantam.
Fekszem a sötét törmelékben
bőrömön véres sérülések.
Mert eltelt már a szép és a jó,
mert a kezekben te többé nem vagy más csak fogoly.

Szárnyaidat letörték már
rég, hogy többé ne légy madár,
hogy mostantól te csak egy fogoly légy.

Bedugtak egy sötét zugba
s eldugták a kulcsot mi a zárat nyitja.
Tüzet raktak, s bele dobták,
a kulcs elolvadt, alaktalanná vállt.

Te pedig fogoly vagy: a
betontörmelék alatt.
Félelem és kétség már rég alaktalan.
Ott vannak körülötted,
s te örökké a fogjuk maradsz!!

2015.12.10.

Álom világ

Kép
Éltem az álom világot, De te csak játszottál. Azt mondtad szeretsz, Mégis itt hagytál.
Hittem hogy szeretsz. De fel kelet ébrednem, S észrevegyem hazudsz. A világ összedőlt bennem.
Csak álomvilág,  Mit teremtettél bennem. S egy szombat este, Mi mindent megváltoztatott.
Élem az álom világot, De te csak játszottál. Azt mondtad szeretsz, Mégis itt hagytál.
Egy pillanat a pultnál, S egy alteregót választotál. Helyettem inkább vele kavartál. Én meg maradtam egyedül egy álomban.
Hagytad hogy álmodjak, Segítettél felépíteni az álmokat. Éltem az álom világot, De te csak játszottál.

2015.12.09 (Fanta Regina)

Képzelet

Kép
kétségek között borsódzik a hátam,
el kellett volna már dönteni,
melyik útra tegyem a lábam.
El kellett volna, mert mára
már nincsen lábam.
Nem az én kezemben a döntés,
csupán a szenvedést hozó kés.

Kételyek között nézek
a betonnal szembe,
a hatalmas fallal,
mely elállta az utam.
Nem enged el innen,
s a lábam is lefagyott,
mert a jéghideg képzelet
engem mindörökre elhagyott!!

2015.12.09. (NagyMiklósi Anna)

Sivatag

Kép
Valami hiányzik, Üres lett a világ. De az igazat megvallva, Eddig sem volt más, csak kietlen kopár.
Egy sivatag. Mit csak a legjobbak élnek túl. Kiket az élet képzet fúl.
Hiába menekülsz. Akár Északról Délre, Vagy talán Keletről Nyugatra.
Csak a kietlen pusztaság, És a forró homok vár reád.
Ha azt hiszed túlélheted: Hát tévedsz! Még el sem jutsz a pusztáig, Mert egy kígyó ébreszt.
Ott álok ágyad előtt. Egy hentes késsel kezemben, S bőrödtől kezdelek megfosztani.



2015.12.09 (Fanta Regina)

Barna szem

Kép
Barna szemedben látom a világot. De két nap alatt minden megváltozott.
Fel jött a halál, Egy vörös rózsát ígértél. S egy pillanat alatt eltűntél.
Azt mondtad szeretsz, S egy este alatt örökre kitörölsz. Mintha csak egy rémálom lettem volna.
Rémálom, Melyet feledni akarsz örökre. S a sötétség helyett a fényben élni végre.
Egy hangjegy, egy rózsa, S egy tetoválás, mi az igazságot tagadta.
Barna szemedben láttam a világot. De két nap alatt minden megváltozott.


2015.12.07 (Fanta Regina)

NEM

Kép
Nem látok szemeddel, Nem tudom mit érzel. Nem értem mit mért cselekszel,
A tetoválás mit rejt el?
Mint egy pszichológus, Matatsz a fejembe. Nem értem mért figyelsz rám ennyire.
Nem értem érzéseid. Nem értem érintésed. Nem értem lépteid. Nem értem tetteid.
Nem értem mért közeledsz felém. Nem értem mért viszonozod érzéseim. Nem értelek téged, Kérlek mond el mit táplálsz felém.
2015.12.01 (Fanta Regina)

Manó

Kép
Csak egy srác Ki akkor törődik velem, Mikor a világ fordul el tőlem.
Kicsi a kár egy manó, De karjai közt biztonság vár. S magányomban a csillagokkal lep meg igazán
Ha vele vagyok, Mosolya feledteti minden bánatom. S csókja elkergeti minden szellemem.
Érintése akár egy szikra, Mi új életet lehel üres testembe.
2015.12.01 (Fanta Regina)

Démon vagy Macska

Kép
Piciny cseresznyevirág, Mely többjével díszít egy fát. S szótlanul vigyázzák egy macska álmát, Ki egy vastag ágra telepedett éppen.
Fekete bundájú cica, Olyan akár a sötét éjszaka. Szeme akár egy démoné, Ki nyakadba kapaszkodik éjjelente.
Kicsin démon, Ki az árnyékban rejlik a fényben. De ha itt az éj, Rémálomként mutatja magát éppen.
De ne félj!
A kis virágok közt szunnyadó cica, Zárja el magában mélyen. Csak a kis bundást látod, S a félelmed a virágokra bízod.



2015.11.30 (Fanta Regina)

Kavargó lelkek

Kép
Az érzelmektől kavargó tenger öntötte el a lelkemet. Fekete mélységben fetrengtem mielőtt a tenger feldobott a felszínre.
A jéghideg, kavargó öbölben lelkek ezrei tekeredtek, s összefonódtak egy erős érzelembe.
2015.11.30. (NagyMiklósi Anna)

Jéghideg betonon

Kép
Volt valami az éjjel, amikor a hold is kereken ragyogott fönn az égen, de lenn a jéghidegben a betonhoz nyomtam a fejemet. S vártam a megváltást, hogy jöjjön az éjvörösben: a halál.
Akkor azon az éjjelen, a jéghideg betonon:  elpattant valami a fejemben. eltűnt a félelem, elvitte előlem a sötét képzelet. s nem maradt más csak az éjvörös homály:
sötétség a fejemben és a beton jéghideg érzete.
2015.11.30.
(NagyMiklósi Anna)

Szakadék

Kép
Sötét fellegek gyűlnek felém,  Lelkem egyre mélyebbre zuhan szakadék felé!
Talán földet értem? Mintha megállnék az időben. S elindulok a csendes ösvényen, De semmi nem mozdul körülöttem.
Néhány cseresznyevirág fénylik a messze távolban, De hiába futok nem érem el a fényét sem. Csak örök fénysugár, mi célt ad utam végéhez. Sötét fellegek gyűlnek felém, Lelkem egyre mélyebbre zuhan a szakadék felé!
S szívem magányosan bolyong a sötét ösvények egyikén, távolodván a fénytől.
2015.11.18. Fanta Regina

Advent 1 :)

Kép
Hogy miért lett a bejegyzés címe "Advent 1"? - valójában, nincs nagy jelentősége, csak az, hogy ma van advent első vasárnapja és mert jobb nem jutott az eszembe. :)
Sziasztok borsócskák :)  A mai bejegyzésben néhány friss infót szeretnék veletek megosztani.


Csatlakozni fog hozzám az egyik legjobb barátnőm is, aki verseit fogja közzé tenni az oldalon :)  Fanta Reginának hívják és szinte vele nőttem fel. Első ránézésre nem mindenkinek formálódik meg a szimpatikus elképzelés róla, viszont a külseje ellenére sok érzelem lapul meg benne. Amiket nemrég elkezdett papírra vetni :D
*
Végül pedig szeretném a figyelmetekbe ajánlani Puzder Ati oldalát. Én teljesen oda vagyok érte, mármint a verseiért:) Ha néhány nyugodt percre vágytok, mindenképp nézzetek be hozzá!
(katt a képre)
Ennyi lettem volna mára :) További jó hétvégét: Anna :)

Vízszínű szemű 2.

Kép
Kísértett
Hónapok óta minden éjjel megjelenek a szobájában és várom azt a pillanatot, amikor végre észrevesz engem. Eddig minden találkozásunkkor ugyanaz történt: gépelt, ment a zene és kávét ivott. Elég unalmas egy fickó, de mégis van valami, ami hozzákötött és nem tudok továbbállni. Nyugodt és titokzatos légkör öleli körül őt, mint valami csali, a magamfajták számára. Az elmúlt néhány hétben rájöttem, hogy a Látóknak hatalmuk van felettünk. Az, hogy pont vele akadtam össze, csupán a véletlen műve volt. De mellőle nem tudok eltűnni, még a szobát sem tudom elhagyni nélküle, sőt, ha kimegy innen húzz magával! Míg éltem szint teljesen beleástam magamat a Látók világába. Szörnyen kíváncsi voltam rájuk, érdekeltek, hogy milyenek lehetnek ezek az emberek. Mert ugye ők azok, nem úgy mint én. Meghaltam, s azóta valami más lettem. A látóknak különleges képességeik vannak, amik velük született, de addig, ameddig nem jönnek rá arra, hogy kik is ők valójában, addig a képességeik egy kalitkába van…

Beton az erek alatt

Kép
Erek futnak végig a talpam alatt a betonon. Kék fonalba burkolózott hálójában a pók. Ölelő karok fogadnak, otthon. melegség tölti el nyakam, és torkom. Melegségre vágyok, ölelő biztonságra, mint pók hálójában, mint beton az erek alatt. 2015.11.26.


Homály

Kép
Homályos képek jelentek meg a horizont felett. Nyirkos papírdarab szétmállott érzelmek.
Rémisztő, szürke jelenetek, játszódtak a szürke égen. A köd elhomályosítja, elrejti azt előlem.
Emlékképek merengenek a homályban előttem. Elfelejtelek én már mindörökre. Amen! 2015.11.26.

Vízszínű szemű 1.

Kép
Férfi a sötétben
Sötétség veszi körbe a szobát, a sarkok mint lekerekedtek, émelyítő csend telepszik a paplanra. Csupán a laptop fénye töri meg a sötétet.
Fekete hajkoronám mögül nézek a gépen pötyögő férfira. Nagy ostromba fekete keretes szemüveg pihen az orrán, az arcát pedig kócos haja keretezi.
A szoba másik oldalából halk, lüktető zene hallatszik:
"tedd belém a dallamot, 
rakd belém a terheket, 
ásd belém a szárnyakat, 
hogy elrepüljek innét a mindennel együtt."
Odasétálok a magnóhoz és leguggolok mellé, a tetején levő CD dobozát nézem: "Minden csak átmenet" olvasható a tetején. Milyen igaz, semmi nem állandó. Van, hogy megjelenünk, s később eltűnünk.
Amikor az zene elhal, a szemem sarkából látom, hogy megemelkedik a paplan: a férfi felállt az ágyáról és mellém sétált, hogy lehajoljon és újraindítsa a zenét. Minden este ezt csinálja. Amint lehajolt belenézett a szemembe. Nem nem a szemembe nézet: átnézett rajtam. A szemei vízszínűek.
vízszínűek
Ő egy látó. Egész él…

Már elhalkult a hangod

Kép
(Tomonak, ez a te szemszöged..)
*
Szakad az eső, köd van, s vörös az ég alja. Tehetetlenül tekintek az égre mert eltűnt a lehetőség, hogy változtathassak rajta. Számoltam a napokat, s közben évek rohantak el. ez az érzelem is megfakul mert egyszer elhalkul, majd a szívemben a hangod.
2015.11.10.

Ellentetve

Kép
Ülsz? hát állj fel! Fekszel? akkor csukd le a szemedet. ÉS gondold végig, mekkora egy szemét voltál, amikor otthagytad azt a bizonyos lányt!! 2015.10.08.

Végleg elengedlek

Kép
Vége, szóval engedj el végleg!
Engedd el a kezem,
s eressz, hogy tovább mehessek!
Mert nem vagyok tárgy,
amit birtokolhatsz,
s ha már nem kellek eldobhatsz.
Élek, mint te, talán jobban is,
mert az lén karomból a vér nem folyik.
Nekem csak a lelkem szorongattad meg,
mely most már kész, hogy végleg elengedjen,
ne könyörögj, sőt felejts el amint csak lehet,
s maradjon is ez így örökre.
2015.11.03.

Csak ezt ne tagadd!

Kép
Vége lett mindennek, de te nem engedted el a kezem, kést ragadtál, pedig mindenről te tehetsz. Folyt véred, s közben szitkozódtál, hogy, hogy lehettem ilyen? Pedig ezt mind te tetted énvelem. Eldobtál, mert nem voltam elég, de kérlek ne ellenkedj, tudom, hogy úgy volt, s ezt ne tagadd le!
2015.11.03.

Hogy fogd mind a két kezem!

Kép
Teljesen összetörtem, legbelül én is elvesztem. már eltűnt belőlem az a nagy érzelem. S ezt te tetted velem! Te voltál, aki kiűzte azt a nagy érzelmet belőlem! Én elengedtelek, mert elegem lett! De te még mindig fogod a kezemet, oh kérlek engedj már el végleg! Teljesen összetörtem, s minden érzelmet elfeledtem. Nem akarom már többet, hogy fogd mind a két kezem!
2015.11.03.

elveszett kisfiú

Kép
egy elveszett kisfiú. az maradsz te nekem. s ezt az emléket igyekszem, hogy végleg elfelejtsem,
egy elveszett kisfiú, egy kóborló lélek, mely nem találja helyét ezért engem sem ereszt el.
egy elveszett kisfiú, az aki mélyen bennem él, de a köd lassan elfedi, őt és az emlékét.
2015.11.03.

éjvörösben

Kép
gombostűk keretezik a csuklóm, véres szögekként feszítenek az ágyamhoz. a megnyúlt bőröm bomladozik rólam, s folyik a vérem bele a korsóba.
már nem érzem a csuklóm, nem szántja végig a fájdalom. már nem érzem, mert leszakadt, s elvérzem lassan.
fehér lepedőm vörösben pompázik, mert elöntötte azt az éjvörös érzelem. kifolyt a testemből minden csepp, s csak egy szürke, elsápadt  porhüvely maradt. mely csak fekszik az éjvörösben.

2015.11,02,

Töredékek : Október

Kép
sötét erdő legmélyében, futok, rohanok kétségbe, esve
*
megígértem, hogy  veled maradok. megígértem, hogy nem hagylak el. s ezt nagyon  is reméled. megígértem neked mindent, amit csak lehetett. s amit megígértem  azt sohasem felejtem
*
egy alak bukkant föl a sötétben, áll egymagában csöndesen a ködben....
egy másik pillanatban, most  menekülnék remegő lábakkal...
de ez a pillanat valami más, remegő lábaimmal most nem futok el...
csak állok veled szemben
2015.10.

gyertya

Kép
Szerelmes vagyok,  egyszerűen megfogalmazni sem tudom, azt az érzést, amikor először találkoztak szemeink. Mint szikra amikor elpattan a gyufa, mint amikor a gyertya lángra lobban, s ég és ég, csonkig ég. 2015.10.30.

Csend van

Kép
Lecsendesedett már minden, csend van és ebbe senki nem szólhat bele. Csend van, megszűntek a hangok nem hallok semmit az ordító zajból. Csend van körülöttem, s eltűntek a színek. Kifakultak az emberek, mind legbelül a szívükben. Megszűnt a mozogni a világ, mert már semmi sem muszáj.
Ki mondta, hogy sokáig kell élni? senki...
Mert nincs hang mert rég elnyelte azt a zaj, nincsenek már színek sem, mert az emberek szíve most már szürkén lüktet, nincsen mozgás, lefagyott minden, mert élni sincs értelme, ha egyedül hal az ember.  2015.10.22.

Ne add föl az álmaid...

Kép
Hogy ne adjam föl az álmaim, ha eltűnt már mind? Hogy amikor nincsenek álmaim? Amikor már nincs értelme élnem sem itt.
Hogy ne adjam föl az álmaim, amikor már mindet elvettétek? Hogy amikor már nincsen kedvem élnem, oh bárcsak eltűnhetnék innen!
"Ne adjam föl az álmaim",  persze ne adjam föl, de nélkülük minden sokkal könnyebb! "Ne add föl az álmaid"... nem adom föl őket ígérem: mert már nincs mit.
2015.10.22.

cím nélkül

Kép
az állomáson állok, s egyre csak a távolba bámulok. egyre csak teltek a napok,  s végig veled álmodok.
az állomáson állok, s végig rád várok. várok, hogy feltűnj végre, várom, hogy ajkaink, majd összeérnek.
az állomáson álltam,  de már a te karjaidban. a napok elröpültek,  s az ajkaink összeértek.
2015.10.10.

Te

Kép
Azt mondom, hogy szeretlek.
Azt mondom, hogy maradj velem.
Azt mondom, sose hagylak el,
s remélem ezt megérted.

Azt mondod, hogy szeretsz.
Azt mondod, hogy velem leszel.
Azt mondod, nincs kedved élni sem,
ha nem lehetsz mellettem.

De mond, ez így is marad?

2015.10.07.


Nézz rám

Kép
Nézz rám, de csak is a szemembe.  Nézz rám, s csak is engem. Nézz rám, mintha más nem lenne. Nézz rám, s vigyázz el ne vesszek. Nézz rám, s tartsd rajtam a szemedet. Engem nézz, csak is engem, s ne engedd, hogy elmenjek.
2015.10.07.

tekintetemben

Kép
Most mond őszintén, milyen az amikor a szemembe nézel? Most mond őszintén, miért van  az, hogy még mellettem vagy? Most mond meg! Mit látsz te ezekben a kék szemekben?
Látod mennyire szeretlek, a vágyódást a tekintetemben, a könyörgést, hogy maradj velem? Hogy őszinte vagyok vagy sem?
És azt, hogy mennyire szeretlek?
2015.10.07.

szürke fényességben

Kép
érzelmeim kavarognak, mint falevelek szétszóródnak. az érzelmeim egyre csak vágyódnak, miközben meredek a távolba.
várom a szempárt, hogy megpillantson, várom a szerelmem, aki közel van és mégis távol. várom azt aki szeret, aki hiányol, a buszmegállóban vagyok, s várom, hogy válaszolj.
a szürke homály körülölel, s a várost sem engedte el. már a narancs levelek  is eltűntek innen.
érzelmeim kavarogtak, mint levelek elterültek, mint halott, sápadt emberek az őszi szürke fényességben, s mind eltűntek, az értelmekkel innen.

2015.10.06.

Töredékek: szeptember

Kép
Igen, a mosolya, ami hiányzik, igen, az amikor itt vagy velem. Az hiányzik nekem.
*
Úgy érzem megváltozott minden, a levelek színeződni kezdtek, S a földre hullottak.
*

A vágy, hogy eltűnjek,
erős.
Mert lassan torkig leszek,
azzal, aki fel nőtt.

*

Csak ülök, s hallom, hogy foirr a víz,
csak hallgatom, ahogy egyre hangosabban zúg,
dübörög a vér az érben,
hangosan, de nem vesz észre senki.

2015.09.

Valami ott legbelül

Kép
érzem, hogy jön a változás,
érzem, mert állandóan itt járkál.
jön, oson a hátam mögött,
nem mond semmit, egyszerűen csak hörög.

érzem, hogy jön mögöttem,
érzem, mert kiráz tőle a hideg.
jön, kapkodja a lábait,
nem mond semmit, csak élesíti körmeit.

már karjaimért nyúl,
s visszahúz a múlt.
a szemeivel az enyémet kereste,
gyönyörűek, azok a szürke szemek.

érzem karjaimon a kezét,
érzem, mert reszketeg.
szorítja karjaim, s nem enged el,
szorítja, mert fél, hogy elvesztene.

2015.09.24.

Te csak egy eltűnő emlék vagy

Kép
Ahogy a levelek hullanak a juharfa ágáról, úgy hagyom el, ezt a korszakom. Ahogy a levelek beterítik a betonutakat, úgy terülnek el emlékeim az aszfalton.
Már mind szétterült, előttem az úton. Már mind szétterült,  s várom, hogy  mind elmossa az eső.
Várom már a sötétet, hogy jöjjön a hideg. Várom már a telet, hogy elvigye az emlékeket.
S, hogy csak egy múló árny, egy pislákoló láng, egy eltűnő emlék  légy. Melyet már rég  eltörölt a sötét.
Majd, ahogy az íriszem virágot bont a réten, úgy felejtelek el én is téged! Úgy feledem el emléked,
téged...
barátom.

2015.09.23.

Láncdarabok

Kép
Mit ne mondjak hiányzol, gondolom ez különösen szól pont most az én számból.
Olyan, mintha távolodnál, s már lassan elszakad a lánc, mely eddig  a csuklóm szorította.
Azt hiszem eltűnt, az ami köztünk volt, s a helyére jött valaki, aki gátol. Nem engedett közelebb, s elvágta a láncot.
S ezzel én egy barátot veszítettem el. Már csak a láncdarabok vannak a kezembe, pedig örülnék, ha helyette a te kezed lenne.
2015.09.22.

Eltépem végre a láncaim

Kép
Sziasztok Borsócskák :)
Ez most egy kis újdonság lesz, ugyanis a minap sikerült írnom egy dalszöveget... nálam ez nagyon ritka, az meg, hogy zenét is sikerült szerkesztenem alá az meg már csak hab a tortán.
Na akkor lássuk:



Eltépem végre a láncaim

Megyek már innen messzire, Ebből én sosem engedek, Mert nekem ennyi kell és kész, S nem hagyom, mert elvész.
Én megyek, hagyjál ennyi volt, Nem kérek többet elég volt. Hadd érjem el az álmaim, Eltépem végre a láncaim.
Elszakadt s végre mehetek, El innen messze tőletek. Elszakadt s végre mehetek, mert a láncaim végre engednek.
Én megyek, hagyjál ennyi volt, Nem kérek többet elég volt. Hadd érjem el az álmaim, Eltépem végre a láncaim. 
2015.09.16.
Remélem tetszett! :)

A remény dala

Kép
Lehullottak a levelek a magasból, lehullottak, mert eltűnt az árny a távolból. Nincs már kacagás és mosoly, nincs közelség, nincs távol.
Hullanak a levelek a mélybe, hullanak s az érzelmek is eltűntek az égen. Már nincsen kötelék, mely összetart minket. nincsenek tervek, nincsenek emlékek.
Eltűntek már a levelek,  eltűntek, mert a köd elnyelte őket. A remény dala mégis hallnak suhan, mert Te feltűntél a távolban.
2015.09.14.

Kilencedik

Kép
február kilencedike, reggel


A csengőnk zúgására ébredtem. Komótosan másztam ki az ágyamból, hogy kijuthassak a bejárati ajtónkhoz. A zúgás folytonossága nem szűnt meg, olyan volt mintha valaki rákönyökölt volna a csengőnkre, idegesen nyitottam ki a bejárati ajtónkat.
-Most azt ne mert mondani, hogy csak most keltél fel!
Egy szál hálóingbe álltam a bejárati ajtónkban ahonnan csak úgy süvített befele a februári hideg. A hálóingem rövid volt, alig ért a combom közepéig, az arcom gyűrött és a hajam olyan kócos volt, mint egy ázott pulikutyának.
-Ajj hagyjál már.. álmos vagyok. - mondtam duzzogva és visszaindultam a szobámba, az ajtót viszont nyitva hagytam jelezve, hogy jöjjön be de mihamarabb, mert kezd nagyon hideg lenni a lakásban.
Máté pedig követett. A kabátját és a sálát felakasztotta és lehúzta a cipőjét.
-Szóval ezek szerint így szoktál elkésni..- mondta és alaposan végigmért,s közben gúnyos mosolyra húzódtak a ajkai.
Én, pedig már-már kezdtem kínosan érezni magam, hisz amíg ő f…

Nyolcadik

Kép
április tizenhetedike, hajnal


A madárcsicsergés beszűrődik a nyitott ablakon. A feketerigó éneke már az nap első napsugaraira figyelmeztet, a diófánk legfelső ágáról. Ámulva hallgattam a hajnali ébresztőmet, érzékszerveim kiélesedtek, ahogyan a nagy csöndet a feketerigó éneke megtörte. Az idő múlásával a napsugarak előidézték a pirkadatot és a feketerigó magányos énekéhez egyre több madár csatlakozott.
Egy enyhe fuvallat játszik a függönnyel és az ablakomon lógó álomfogót is forgatni kezdte. S a beszűrődő napsugarak az ágyam fölötti falra festette ezt a nosztalgikus képet.
-Hmm..- hallottam mellőlem.
A fiú arca nyugodt volt, a hátán feküdt, s a karjait a feje alá tette. Domború mellkasát nem takarta a paplan.. Idillikus kép.
Ívelt ajkai meleg mosolyra húzódtak.. vajon miről álmodhat?
-Hmm... Jó reggelt borsócska. - fordult felém.
Én az oldalamon feküdtem a kezeimre támaszkodva.
-Jó reggelt. - köszöntöttem, s egy csókot leheltem az ajkára.
-Ilyen szép reggelem is régen volt már.
-Nek…

Hetedik

Kép
június harmadika, este


Némaság vette át az irányítást a szobában. A falak szürkesége kecsesen vette körül minket. Bár a szoba szinte teljesen üresen állt, nem sugárzott félelmet, ridegséget.
Nyugodtság és melankólia fűszerezte a néma perceket.
Csak feküdtünk a félhomályban.
A szoba közepén, egy szürke pléddel borított nyugágyon.
Egészen messze egymástól. Az ágy legszélében s nem néztünk egymásra.
Te voltál a reggel daloló feketerigó, a diófa tetejéről. A diófáról, mi az ablakom előtt cseperedik. Te voltál Kelet.
S én voltam a bagoly, a fenyves legmélyéről. Én voltam az, aki csak lassan araszolva érkezik. Én voltam Nyugat.
Ott volt a nyugágyon Kelet és Nyugat is, s köztük a válaszfal, a ragyogó Nap, kinek a duruzsolása állandóan megzavarta a néma perceket…
A Nap, ki rajongott Keletért, és Nyugatot, cseppet nem szívlelte… De nem titok az sem, hogy Nyugat sem szívlelte a Napot… neki ő túl sok volt, de Keletet kedvelte, s amikor megfogta a kezét szinte ujjongott az érintéséért. Amikor a …