Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2014

ősz

Kép
Ősz

Egy fa vagyok. Régesrég elültettek
S megszülettem. Kisded lettem.
Majd egyre nagyobbacska, ágadzani kezdtem.
Leveleim hajtásba kezdtek. Egész nagy koronám lett.
Az ágaim megerősödtek én is nagyobbacska lettem.
Elkezdtem tanulni: szépet, jót, okosat és sokat.
Tehát virágba borultam.
Nyáron virágaimból termés lett,
Mert megérte végigkínlódni azt a rengeteg évet.

Az ágaim meggörbültek, leveleimet elvesztettem.
Megöregedtem, mert az ősz elért engem.


2014. 09.28.


Vers

Ha itt volnál...

Verselek neked most késő éjjel,
Verselek, mert másképp nem hinnéd el.
Verselek titokzatos hangokról,
Melyek hangosan szólnak ajtódtól.

Verselek ragyogó napsugárról,
Verselek sosem hallott hangodról.
Verselek, mert nem lehettek itt,
S nekünk más nem maradt csak a hit.

Verselnék, de tényleg hidd el nekem,
Verselnék, de tényleg csak nincs kinek.
Verselnék, de tényleg, ha itt volnál,
Mert csak Te neked... de te máshol jársz.

Negyedik

szeptember tizenharmadika, reggel

Gyalog érkeztünk a helyi temetőhöz anyu, a húgom és én. Kerestünk valamit. Valami szürreális dolgot, lényt, de én a közepébe sétáltam a kereszthez, amire egy réz Jézus volt kifeszítve. A keresztről levettem egy Jézusos képet s amikor anyuék odaértek zsebre dugtam. 
-Mennyünk be. - mondta s a  központi épületre mutatott, 
Amikor beértünk  úgy éreztem magam mintha a dédszüleim lakásában lennék, mindent ellepet  pókháló és a por. De nem találtuk meg azt amit kerestünk. Nem tudtam mit keresünk...
Kimentünk az épületből és amíg nem figyeltek anyuék visszatettem a Jézusos képet a helyére.

Nagymamámék házában voltunk, valamiért senki sem volt ott. A ház belülről úgy nézett ki mint régen vékony folyosó, zárt ajtók. Korom sötétség.
Egy kiabálásra lettünk figyelmesek. Apa volt az, hogy nincs itt, mennyünk tovább. Kimentünk.
De egy nyugtalanító  érzés támadt meg és visszaszaladtam a házba. úgy éreztem mintha lenne bent még valaki. Így visszamentem, anyu pedig utánam, h…

Harmadik

július kilencedike, pirkadat

A város lakóterén vagyok, a lakcsin. De nem a miénken, hanem, mintha egy teljesen idegen városban lennénk, vagy akár országban. A régi osztálytársaim közül is ott vannak néhányan, de a mostaniak közül is. Mindenki ünneplőben van, de nemtudom, hogy miért. Most arra gondolok, hogy lehet évnyitó lesz. persze az oszt. társakból következtetve. De akár temetés is lehet, mert nyomott a hangulat.
Az egyik tömbházban vagyunk, ami alapjába véve nagyon érdekes. Amint bementem az ajtón, nem egy folyosót pillantottam meg, hanem magát a lépcsősort. Olyan, mint a csigalépcső, csak ez kockacsigalépcső, a lépcsőház pedig olyan, mint egy torony, aminek minden szintjén van egy ajtó. Felmentem a lépcsőn egy emeletnyire majd kimentem az ajtón, de nem egy  teraszon vagy folyosón találtam magamat, hanem azon a lakótelepen, ami a mi városunkhoz tartozik. Meglepve jöttem le a lépcsőn és futottam össze apával. Nem tudom, hogy mit kereshetett ott (elvileg értem jött) és öltönyben volt…

Vers.

Két hónap után először sikerölt írnom egy verset!
Igen ez egy csoda, na meg ezzel bebizonyosodott, hogy leginkább suliidőben tudok verset írni!

Szívem legmélyében

Gyűlölettel nézlek téged,
Míg kétségbe vagy esve.
Gyűlölettel néztem feléd,
Míg kétségbeesetten néztél.

Gyűlöltelek, mert nem lehettem melletted.
Gyűlöltelek, mert mélyen a szívembe,
Elástad magad, a legmélyébe.
Gyűlöltelek, mert mást nem tehettem.

2014.09.03.
Tudom, hogy ez most nem egy hú, de hosszú vers, de most csak ennyire futotta tőlem. Azért remélem néhányótoknak elnyerte a tetszését!  Üdv.: Anna (: