Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2014

Eső

Kép
A virágok illatoznak, Beterítik a mezőt szórtan. Minden zöldben, De kitűnik a virág közte.
Kék virágok borítják a mezőt...

A virágok megbarnultak. Rothadás bűze. S hervadt virágcafatok. A halál lappangó tüze

A kék virágok elégtek a tűzben...

A megbarnult, elégett mezőt Ami most lehúzta a redőt: Eső áztatja, S csendes szél áltatja.
A kék virágok eltűntek már régen…
2014.05.23.

Vers

Juhar ősszel
Hullottak a levelek, Egyenesen le a mélybe. A verem már vérrel telve, S csak egyre hullik lefele.
A gyökerek már vérben úsznak, S a mélyből csak felfele kúszhat. Fel teljesen a felszínre, Hol majd elborít mindent
A lábaim előtt egy tócsa, Mely kitűnik a porban. Sárga és vörös szétszóródva, a levelek, amik csak hullanak.

2014. 05.19.

Tavasz

3.
Amikor kiléptem a kertbe, Melegség lepte el a testem. A madarak dalolva szálltak fenn az égen, Ágról ágra, fáról fára. Az ég, kék volt, s felhők csak néhol, Tarkították a Keleti napot.
Még az iskolába is boldogan érkeztem, Az óráim is hamar elreppentek, Mint egy madár az égen. Mint egy lélegzet, amit elengedtem.
Hazafele vettem az irányt, a parkon át. És ő pont, egy fa alatt állt, Egy fa alatt nem is olyan messze, Fejét leejtve, s csak lefele nézett. Szeme megdermedve kémlelte a szürke földet. Amit a por csak úgy ellepett.
Tőle egy-két méterre állok, s töprengek. Oda menjek? Vagy talán nem kéne? Nem tudom. Lehet, hogy csak haza kéne mennem…
De én mégis odamentem, S megálltam mellette: -Jól vagy? – kérdeztem, félve. Ekkor felnézett a földről, s a szemembe nézett. De mondani nem mondott  Semmit csak bólintott.
-Csak még nincs kedvem hazamenni, meg… Mondta, s kezdte volt újra, de nem tette. -Nyugi nem kell elmondanod, Ha nem akarod… -Nem az, hogy nem akarom, Csak nem igazán szoktam i…