Látogatóim:

2014. január 27., hétfő

Vers

Sorok, madarak szárnyán

Leülök, s egy lapot magam elé veszek,
fejemet törve figyelek:
Moccan-e valami mögöttem,
jön-e valaki felém?
De hála semmi sem,
s így előre görnyedve írni kezdek.

A szavak csak úgy dőlnek belőlem,
a toll a papíron sebesen perdül körbe.
A sorok sorban, egyenesen állnak,
a rímekkel együtt, párban.

A képzeletemben, madarak szállnak,
fent az égen, fáról, fára,
s csak ülök egy hintán, lábam lóbálva.
S csak figyelem, ahogyan szállnak.

Velük mennék én is, messzire el innen,
fel az égbe, a napsütésbe.
Hol felhő egy sincs közelemben,
minden fényes, napsütéses. 
2014.01.27.
Megjegyzés küldése