Látogatóim:

2014. január 27., hétfő

Vers

Sorok, madarak szárnyán

Leülök, s egy lapot magam elé veszek,
fejemet törve figyelek:
Moccan-e valami mögöttem,
jön-e valaki felém?
De hála semmi sem,
s így előre görnyedve írni kezdek.

A szavak csak úgy dőlnek belőlem,
a toll a papíron sebesen perdül körbe.
A sorok sorban, egyenesen állnak,
a rímekkel együtt, párban.

A képzeletemben, madarak szállnak,
fent az égen, fáról, fára,
s csak ülök egy hintán, lábam lóbálva.
S csak figyelem, ahogyan szállnak.

Velük mennék én is, messzire el innen,
fel az égbe, a napsütésbe.
Hol felhő egy sincs közelemben,
minden fényes, napsütéses. 
2014.01.27.

2014. január 7., kedd

Vers

Rég volt már, amikor először rád pillantottam,
rideg, s hideg idő volt. Fagyott.
A szél süvített a fülembe, hideg volt,
s a ruhám is átfagyott.


Búsan ballagtam éppen, a hideg, kihalt úton,
nem siettem sehova, bár hideg volt. S fagyott.
Csak mentem lassan, araszoltam előre
hogy megpillantsam a rózsát, mi a sír mellett várt.


Szomorúan léptem mama sírja elé.
Letérdeltem a sír elé, s rágörnyedtem. Fölé.
Gyertyát vettem elő, s a mécsesbe rejtettem.

ami a széltől megvédte.

Indulóban voltam és rátértem az ösvényre,
mi a kapu felé vezetett.
Haladtam a sírok között lépteimet sietősre véve,
mert az idő is borongósra tévedt.


Az eső pislákolt, mint gyertya, de csak álltál a sír előtt,
s a szél süvített,
de te nem mozdultál meg.
Csak álltál bús tekintettem, a sírt nézted.


A táskámból esernyőt vettem elő, s a fejed fölé emeltem,
nem szóltam egy szót sem, csak álltam melletted.
Féltem, ha szólok eltűnsz mellőlem,
mint kámfor a ködben.


2014. 01. 07.

Vers

Öt éve már, hogy nem láttalak,
barna hajzuhatagodat nem tapintottam,
gyönyörű zöld szemedbe nézhettem,
selymes arcocskádat a kezembe vehettem.
Öt éve már, hogy nem hallottam
csacsogó hangodat.

Öt éve már...
2014. 01. 07.

2014. január 2., csütörtök

Vers

Adj fényt


Adj fényt,
s árnyékot körém.
melegséget a szívembe,
és boldogságot az embereknek.