Látogatóim:

2013. október 28., hétfő

Haiku

(japán vers)

1. A rét közepén,
Ezernyi virág között.
Egyedül, veled.

2.Szeretlek téged,
bármit megtennék érted.
Meghalok véled!

3.Csak veled, csak most
a rét közepén éjjel.
A hold alatt vérben

2013. október 10., csütörtök

Sziasztok!

Tudom, hogy kb. egy hónapja tettem fel utoljába az utolsó fejezetemet, ezért gondoltam amíg megírom kövi fejezetem végét (elég hosszú lesz), addig kedveskedek nektek egy kis.... Novellával. :D
Ami tőlem elég furcsa még magamnak is, mert még életemben nem írtam novellát. Hacsak a sulis fogalmazásokat, esszéket nem vesszük annak, mert, ha úgy vesszük azok is a fantáziám szülöttei. :D


Zöld szemek


Emlékszem, hogy a nagyapa rengetegszer mesélte már a történetet, de én sohasem hittem neki. Mindig azt hittem, hogy csak ő találta ki és nincs semmi valóságalapja. De ma már tudom, hogy nagyon is valóságos volt. Pedig nagyon hihetetlennek tűnt, még úgy is, hogy egy eldugott faluban élünk, amiről minden bizonnyal csak a körülöttünk levő faluk tudnak. Vagy nekik is csak legendának számítunk. A történet, amit a nagyapa mesélt nekem mindig a falut segítő fehér farkasról és a falut fogságban tartó fekete farkasról szólt.
"Már egészen régen történt, ha jól emlékszem akkor amikor az apám még kisfiú volt és 1729-t írtak. Amikor gyerek voltam, nekem is nagyon sokszor mesélte apa ezt a történetet, amikor a fehér farkas felbukkanása űzte el a sötétséget. De akkor kezdjük a legelején, a történet leges legelejét, hogy hogy lett egy egyszerű farkasból vérengző fenevad.
Akkor történt ez az egész amikor az erdőből egy farkas folyamatosan, betört a faluba és fosztogatni kezdte a tartalékainkat amit a télre gyűjtögettünk és tartogattunk. Amikor már ez hónapok óta tartott és a falusiak megunták, vadászatot indították és levadászták a farkast. A fejét, pedig egy régi szokásnak híven kitűzték egy karóra az erdő szélére, hogy ezzel is távol tartsák a vadállatokat.  Amolyan elriasztást szolgált. Ez használt is, de csak egy-két hónapig, ugyanis utána következett be a tragédia. Amikor az egyik este egy hatalmas fekete farkas démona jelent meg az erdőben. A bundája olyan sötét volt, mint az éj azon a napon amikor levadászták a faluban garázdálkodó farkast. A szeme, pedig olyan sárga, mint az aznapra virradó hajnal sugarai. 
A farkas egyeneses a falunak vette az irányt, rengetegen belehaltak a támadásban és minden egyes éjszaka után csak rosszabb volt a helyzet. Amikor már, biztosra vették apáék, hogy mindennek vége, a semmiből felbukkant egy apámmal egyidős fiú. Azt mondta a hala vaj szőke volt és göndör, a szeme, pedig mint a borostyán levele. A fiú egyenesen a farkas démonához futott és, ha hiszed, ha nem egy gyönyörű fehér farkassá változott, zöld szemekkel.
Legyőzte a fekete farkast és elűzte a sötétséget a falu felől. A démonná változott farkast pedig bezárta egy sziklába a falu közepén és azt mondta a megmaradt falusiaknak, hogy: -Most elmegyek és, amíg ez a szikla épp addig nem is  jövök vissza, de ha mégis visszatérek, akkor a fekete démon hamarosan visszajön, ami nagy katasztrófához fog vezetni. Ezért kérlek titeket ne bántsátok a farkasok klánját. 
Ezt mondta és utána farkas képében eltűnt. Többet nem is látták."
Ennek a történetnek a mai napig egy szavát sem hittem el, mert túlságosan is gyerekes történetnek tartottam, mivel nem voltam elfogadni, hogy egy ember át tudjon változni egy farkassá, méghozzá fehérré, amik csak a legendákban és a mesékben találhatóak meg. De amikor ma, éppen a szikla mellet mentem el, megpillantottam őt. A fiút a történetből amit a nagyapám mesélt és egyből tudtam, hogy ő az. Amikor a zöld szemek belemélyedtek az enyémbe.

Hát nem tudom, hogy milyen lett, de ez így sikerült remélem tetszett. :D