Bejegyzések

Alone

Szereted őt? -Hiányoztál! - suttogtam a hajába. De ő csak elhúzta a száját és komoran meredt vissza rám, elég volt belenéznek a vérvörös szemeibe és tudtam mi ját az eszében. Már, hogy ne tudtam volna, énis arra gondoltam állandóan.
-Markus, ki neked az a lány, akivel felhúztál a szikláról? 
-Magam sem tudom. -feleltem őszintén - Tudod olyan gyorsan történt az egész, és én... én pedig nem ellenkeztem. 
-Szereted őt? - nézett rám teljesen komolyan. 
Már nem a karjaimban feküdt, velem szemben ült az ágyon, s várta a válaszomat, ami talán mindent megváltoztat. Sokáig vártam én is, talán túl sokáig, de hiába ültem szótlanul nem tudtam felelni a kérdésére. 
-Nem is válaszolsz? - kérdezte immár indulatosan. - Most komolyan mi van veled? Farkas vagy nem? A farkasok egyszer választanak, de akkor haláluk napjáig! Ugy volt, hogy engem választottál, erre jön egy büdös macska és egyből lapátra tetszel! Nem vagy normális! Mi történt veled? - a végére már sírásban tört ki, ösztönösen az arcához nyúltam …

Alone

DezsavűRosa szemszögéből: Fogalmam sincs, hogy mégis mi történik már megint a testemmel. A tróncsere óta nem ez volt az első alkalom, hogy ismét emberbőrben voltam. Folyamatos volt az átváltozás, a testem állandóan változott. Hol teljesen, hol csupán részlegesen bújt elő belőlem a vadállat. Markus papája szerint ez még egy jó ideig így is marad, addig legalább is biztosan amíg el nem fogadom a tények állását és bele nem törődöm a sorsomban. Mármint abban, hogy mindvégig én voltam a soron következő totemfarkas, s most végre be kell töltenem a pozíciómat. Mert nélkülem, szétesik a falkák közötti rend és fegyelem. Markus papája azt is mondta mindig is figyelt engem. Figyelemmel kísérte azt ahogyan farkaskölyökből erős nővé váltam, és hogy sajnálja, hogy nem lehetett ez idő alatt mellettem. De bármire is utalt ezalatt azóta sem állt bennem össze a kép.  Nem értettem, hogy mi az amire pontosan gondol. Ahogyan azt sem, hogy mit jelent az,hogy én vagyok a soron következő totemfarkas, mégis …

The Tea Break Award, azaz A Teaszünet Díj 1.

Kép
Szeretném először is egy aprócska bevezetéssel kezdeni. A minap, amikor hazaértem szinte ösztönösen rontottam be a szobámba, egyenesen a szekrényemen pihenő baglyos bögrémhez léptem, majd egy zöld tea kíséretében levettem őket a polcról. A konyhában, az ősrégi gáztűzhelyünkön vizet tettem fel forrni, s közben előkészítettem a csészémet - cukor és citromlé. Miután felforrt a vizem óvatosan levettem a gáztűzhelyről és felengedtem a filteremet a forró vízzel.
Majd visszajöttem a szobámba felvettem a kedvenc kötött zoknimat és pulcsimat, majd már az asztalom mellett ülve felnyitottam a notebookomat. S ekkor találtam szembe magamat a díjjal, s remélem rájöttetek, hogy miért is akartam egy kis bevezetést a mai bejegyzés elejére.
Ültem a székemben és a kezemben ott volt a meleg tea, a velem szembe pedig a The Tea Break Award, azaz A Teaszünet Díj. Bezony szó szerint Teaszünet. 😊☕♡


Szeretném megköszönni Moro-nak, ezt a csodálatos díjat !! 😃 Nem gondoltam volna, hogy hozzám is el fog jutni.…

AZ erősítő édesen duruzsoló hangja

Kép
Hagyom ,hogy az erősítő duruzsoló hangja  betöltse a szobám minden apró zugát, ilyenkor úgy érzem el tudok menekülni a  világ szeme elől. Olyan ez, mint amikor fogod a kezeimet, hogy megvédj mindentől,  amitől félnem kellene.
Felpezsdűl a vér az ereimben, amikor az első akkord, az F mól hangja  megtöri, a szobámat körülölelő  erősítő duruzsoló hangja. Mintha csak a fülemben hallanám, édes hangodat. 
2017.10.25. A.

Majd jövök

Kép
Hullámokban tőr rám,  a késztetés, hogy elhagyjam hazám. Amit egykor hazámnak neveztem, amit otthonomnak éreztem.
Hullámokban tőr rám, a késztetés, hogy itt hagyjalak hazám. Miattad tőr rám minduntalan, mert te vagy, aki miatt felgyűlt bennem, ez a szabadulni akaró érzelem.
S te csak állsz ott a kapualjban s nézel rám mérgesen. Mert nem érted, miért van ez, pedig mindennek a forrása az ott van benned.
-Majd jövök.
2017.10.23. A.



#lábujjpuszik

Kép
amikor veled lehetek,  akkor érzem azt, hogy igazán élek  - legyünk a világ  bármelyik pontján,  legyünk barátokkal, vagy csak mi ketten, legyen este vagy reggel, a lényeg mindig ugyanaz marad: veled. 2017.10.22. A

Alone

Rosa Tűnjön bármennyire is gyerekesnek, képtelen voltam elolvasni apám levelét. Egy idő után azt vettem észre, hogy hiába nyitottam ki az első borítékot a "Drága Fiam"-nál tovább képtelen voltam olvasni, valamiért nem vitt rá a lélek. Pedig irtó kíváncsi vagyok arra, hogy mit tartalmaznak a levelek. S mégis van valamilyen gát, ami nem enged. Jó, oké ez a gát lehetséges, sőt biztosan az a kis félelem, ami felgyülemlett bennem az évek során. Félek attól, hogy kiderül valami olyan, ami után nem fogom tudni már úgy tisztelni a halott apámat, mint amennyire tiszteltem egész életemben.
-Rina nekem ez nem fog menni. - mondtam miközben még mindig a bekezdést nézve. - Mond el nekem, hogy mi áll benne, én képtelen vagyok elolvasni! - néztem immár a szemébe.
-Sajnos fogalmam sincs, hogy mi áll bennük!
-Tényleg nincs? 
-Nincs.... Hahh, ne nézz így rám, nem néztem bele egyikbe sem. Mert, oké piszkosul kíváncsi vagyok, hogy mi áll bennük, viszont minden percben tiszteletbe tartottam ezt az eg…